Egy késve letett eskü miatt irtottak ki három falut a király katonái Skóciában

2018. március 23. 15:52

„Maradványokat keresünk, amelyek a mészárláshoz kötik a tájat” – mondta Derek Alexander, a National Trust for Scotland (NTS) örökségvédelmi szervezet vezető régésze. A csapat három volt földművelő településnél fog feltárást végezni. A mészárlás idején az Achtriachtan, Achnacon, és Inverrigan nevű települések hagyományos skót felföldi falvak voltak néhány mérföldre egymástól, de utána lakatlanná váltak.

Felföldi mészárlás

A 17. század végén mindhárom falu nyolc-tíz kőépületből állt és összesen körülbelül hetven-nyolcvan embernek adtak otthont, akik a kiterjedt MacDonald klán csekély létszámú és szegény glencoe-i ágához tartoztak. A lakók többnyire zabot és árpát termesztettek, illetve állatokat tartottak (utóbbiakat rendre szomszédos klánoktól hajtották el, ahogy az egész Skót-felföldön szokás volt). 1692 februárjában két század katona, körülbelül százhúsz ember érkezett Glencoe-ba és a három településen lettek elszállásolva (az állam katonáinak elszállásolása gyakori adózási forma volt, mondta Alexander – készpénzt nemigen használt ekkoriban a skót társadalom). Február 13-án, miután már két hete a MacDonaldok házaiban laktak, a két század parancsnoka, a glenlyoni Robert Campbell végrehajtatta embereivel titkos parancsát, miszerint „hányjanak kardélre mindenkit” Glencoe-ban. Campbell egyik katonájának későbbi tanúvallomása szerint csupán előző este, február 12-én érkezett meg a parancs, előtte Campbell sem tudott felettesei terveiről.

Helyi idő szerint reggel öt óra körül, egy hóvihar közben a katonák elkezdtek északról dél felé indulva leölni mindenkit a faluban, a mészárláshoz menet közben csatlakoztak az adott házban lévő katonák. Megölték a MacDonaldokat, felgyújtották az épületeket, és elhajtották az állataikat. Eközben további kormánycsapatok lezárták a völgy északi és déli végét. A tanúk szerint harmincnyolc férfit öltek meg otthonukban vagy annak közelében, míg tizennégyen égtek benn az egyik házban. Alexander szerint ennél is több ember, köztük nők és gyermekek, a havas hegyoldalakba menekültek, Glencoe meredek szirtjei és szakadékai közé. Néhányan eljutottak a szomszédos völgy biztonságot nyújtó falvaiba, azonban mintegy negyvenen halálra fagytak.

Végzetes határidő

Skócia parlamentje (az 1707-es egyesülési törvényig külön ország, perszonálunió keretében) 1695-ben kivizsgálta az ügyet, és arra jutott, hogy a kormányzat rendelte el a mészárlást büntetésül és például a többi lázadó felföldi számára. Ennek oka az volt, hogy a klán főnöke, MacIain nem esküdött időben hűséget III. (Orániai) Vilmos királyhoz a jakobita (Stuart II. Jakabhoz hű) felkelés után. Az 1691. augusztus 26-án kiadott kegyelmi rendelet 1692. január elsejét jelölte meg határidőként az eskü letételére. A MacDonaldok az utazást nehezítő téli időjárást okolták a késedelemért. További tényező volt, hogy a felföldiek – akik nem akarták, hogy esküszegőknek tartsák őket – előbb megkérték Jakabot, hogy mentse fel őket a neki tett esküik alól. A kollektív felmentést igazoló dokumentum 1691. december 23-án jutott el a felföldi kisebbségi, katolikus frakció vezetőjéhez, a glengarryi MacDonaldok főnökéhez. Ő viszont csak december 28-án osztotta azt meg a többi klánfőnökkel, köztük az episzkopális MacIainnel is, aki így jelentős időhátrányba került.

MacIain december 30-án indult csak el a Fort Willam erődhöz, hogy Skócia kormányzója, John Hill alezredes előtt letegye az esküt. Hill azonban nem volt jogosult azt elfogadni, így továbbküldte MacIaint Inverarybe, ahol a helyi bíró előtt kellett letennie az esküt. Hill egy levelet is küldött vele, amelyben igazolta, hogy január 1. előtt megjelent letenni az esküt. MacIain csak január 6-án jutott el Inverarybe, ahol letette az esküt, majd hazament. Lord Stair Skóciáért felelős külügyminiszter azonban mindenképpen példát akart statuálni a Skót-felföldön, így pedig már az alkalmas célpontja is megvolt. Ily módon Vilmos Skóciáért felelős embereinek személyes érzései is nagy szerepet játszottak a mészárlásban, mivel a lázongó felföldiek iránt érzett félelemből és gyűlöletből hagyták figyelmen kívül a MacIain esküjét igazoló dokumentumokat, és adták parancsba a vérengzést. A skót parlament felterjesztette vizsgálatának eredményeit a királyhoz, azonban felelősségre vonásra végül nem került sor az ügyben.

Az NTS régészcsapata az NTS birtokába tartozó három elhagyott településen megtalálta a vélhetően kőből és gyeptéglából készült épületek alapjait, mondta Alexander. A behatóbb vizsgálat és a feltárás ezután fog következni. A glencoe-i mészárlás szomorú emberi történetét megőrizte a Skót-felföld egy híres ellentét formájában a MacDonald és a mészárlást végző katonák nagy részét alkotó Campbell klánok között. Vannak azonban arra utaló nyomok, hogy a katonák nem szívesen vettek részt az öldöklésben, és még figyelmeztették is házigazdáikat, hogy meneküljenek. Calum Maclean skót etnográfus szerint a legtöbb felföldi a kormány akaratlan eszközeinek látta a Campbell katonákat. „A Campbell nevet örökre bemocskolták annak a sötét februári estének az eseményei, nem annyira amiatt, hogy figyelmeztetés nélkül megölték a MacDonaldokat, hanem mert a vendégség ősi szabályait felrúgták” – írja Maclean A felföld című 1975-ös történelemkönyvében.

„Mindennek ellenére sokakat meglephet, hogy a Keppochhoz és Moidarthoz hasonló, a MacDonaldok területének szívében fekvő helyeken a népi hagyomány felmenti a Campbelleket a bűnösség alól” – írta Maclean.