A világbéke biztosítására és az államok közötti békés kapcsolatok előmozdítására összesen 51 állam San Franciscóban aláírja az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát. A Népszövetség megalapításával már az első világháború után, 1919-ben megtették az első kísérletet arra, hogy a békét világszerte biztosítsák. A háborúkat azonban nem tudták megakadályozni. 1943-ban, még a második világháború alatt az USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió és Kína megállapodott abban, hogy amilyen hamar csak lehet, felújítják a Népszövetséget. Egy évvel később, a Dumbarton Oaks-i konferencián első ízben dolgozták ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát. Az 1945. évi jaltai konferencia azután meghívást bocsátott ki az alapító konferenciára, amelyet még ugyanazon év tavaszán az USA-ban szándékoztak megrendezni. Az Egyesült és Társult Nemzeteknek ez a konferenciája április 25-én San Franciscóban megkezdődött, hogy a legutóbb Jaltában megtárgyalt tervek megvalósításáról tanácskozzék. A tárgyalás eredményeként elfogadott Alapokmány szabályozza az ENSZ tevékenységének szervezeti kereteit. Az ENSZ több szervből áll, ezek: a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Nemzetközi Bíróság és a Titkárság. Évente egyszer valamennyi tag összeül a Közgyűlésen, és megtárgyalja a felmerült kérdéseket. Olyan határozatok, amelyek nem a nemzetközi jogot vagy a nemzetközi együttműködés kérdését érintik, hanem kifelé irányulnak ajánlás jellegűek, elfogadásuk a világ közvéleményétől függ. A Biztonsági Tanács a felelős az olyan eljárások lebonyolításáért, amelyek célja a békés egyezség. A Gazdasági és Szociális Tanácsnak kell foglalkoznia az olyan feladatokkal, amelyek a gazdasági és társadalmi haladást érintik, és neki kell érvényt szereznie az emberi jogoknak. A Nemzetközi Bírósághoz, amelynek székhelye Hágában van, csak államok fordulhatnak - és csak akkor tárgyalóképes -, ha mindkét fél önként aláveti magát a bíróság Alapszabályának.