A köztársaság napja. 1918. november 18-án kikiáltották a független Lett Államot. Kr. u. az első évszázadokban alakultak ki azok az etnikai közösségek (kur, zemgal, latgal, liv stb.), amelyekből létrejött a lett nép. Területük a XIII. század második negyedétől 1561-ig a németek által a lett és észt földeken létrehozott Livóniához tartozott. A német hódoltságot a lengyel, majd a svéd uralom követte, a XVIII. században mindkettőt az orosz fennhatóság váltotta fel. A lett területek az I. világháború befejeztével elnyerték állami önállóságukat: 1918. november 18-án antant-támogatással megalakult a lett polgári kormány Karlis Ulmanis vezetésével. 1919 januárjában rövid időre itt is létrejött a szovjethatalom, de Ulmanisék antant-német segítséggel visszavették a kormányzást. Az 1922 februárjában kikiáltott polgári köztársaság többpártrendszerű parlamenti demokráciáját 1934-től elnöki puccsal életbe léptetett diktatúra váltotta fel, megelőzve egy esetleges szélsőséges hatalomátvételt. 1940 nyarán a szovjet csapatok intervenciójával Lettország a Szovjetunió része lett, egészen a szovjet államszövetség felbomlásáig. Miután az 1990. évi választásokon az ellenzéki Népfront többséget szerzett, az új összetételű parlament 1990. május 4-én kikiáltotta az ország függetlenségét. Az állam nevét Lett Köztársaságra változtatták, s átvették az 1922-es függetlenségi okmány azt a pontját is, amely a II. világháború előtti határok között szabta meg az ország területét. Moszkva az 1991. augusztusi Gorbacsov elleni puccskísérlet után elismerte Lettország függetlenségét, mintegy előfutáraként a Szovjetunió hamarosan bekövetkezett megszűnésének.