A Habsburg-ház üstökösszerűen emelkedett a nagy uralkodó dinasztiák sorába. 1519. június 28-án nagyapja, I. Miksa császár halála után a frankfurti birodalmi gyűlésben a hét választófejedelem unokáját, Károlyt választotta (1500-1556). Országaiban a krónikások szerint `soha nem ment le a nap`. Az ifjú uralkodó jogara alatt egyesültek az osztrák örökös tartományok, Németalföld, Burgundia, Dél-Itália és Spanyolország, illetve ennek tengerentúli gyarmatai. Az `Újvilág` területei, páratlan arany- és ezüstkincsei nagyban hozzájárultak a császár hatalmának kiteljesedéséhez, s azon rögeszméjének elhatalmasodásához, miszerint ő hivatott a keresztény világ egységesítésére. Ez azonban még a Német Birodalomban sem sikerült neki. A hatalma alá tartozó óriási területet a kor viszonyai közt nem lehetett egységes állammá szervezni. Ennek beismeréseként 1521-1522-ben V. Károly az osztrák részeket átengedte öccsének, I. Ferdinándnak. Ezzel elindította a Habsburg-ház két ágra szakadásának folyamatát.