A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése Szentágothai János anatómus akadémikust választotta az Akadémia elnökévé. Ennek jelzésértéke is volt: Szentágothai János tisztsége a `Professzor` kimagasló tudományos, oktatói, emberi értékei elismerése volt. Ugyanakkor bizonyítani kívánta a pártvezetés, hogy magas - miniszteri szintű - posztra is kerülhet párton kívüli szakember. De ez - a megszokott pozícióéhség, a párt ellenőrző gyakorlata miatt - csak nehezen érvénysült. Az 1970-es évek végétől azonban mind több vezetői posztra került pártonkívüli. Csak részben függött ez össze a "népfrontos pártvezetés" szándékával. Ez része volt annak a folyamatnak, amelynek során a konszolidációval kiegyező értelmiségben mindinkább elmosódott a különbség a párttagok és a pártonkívüliek között. A párton belül mindig - változó erővel jelentkező - balos ellenzék tiltakozott a pártonkívüliek vezető posztra kerülése ellen. A pártélet "ellaposodásá"-ról beszéltek. Szentágothai János ellen is - aki pedig világhírű tudós volt már 1977-ben - hangozott el tiltakozás, még az Akadémia vezető köreiből is.