Nagy Ferenc miniszterelnök még Svájcba történt elutazása - május közepe - előtt kifejtette, hogy nem ért egyet a magántulajdon teljes felszámolásával, és ellenzi a nagy bankok államosítását is. Jegyzékben kérte a szovjet kormányt, hogy az elhurcolt Kovács Bélát adják ki a magyar hatóságoknak. A kormányfő svájci tartózkodása idején kapta meg helyettesétől, Rákosi Mátyástól a szovjet diplomácia válaszát, amely `terhelő adatokat` tartalmazott Nagy Ferencre és az összeesküvésre vonatkozóan. Természetesen, ahogy Kovács Béla, úgy Nagy Ferenc sem volt összeesküvő. Az MKP vezetői ennek ellenére lemondásra kényszerítették. A Minisztertanács 1947. május 31-i ülésén Rákosi bejelentette, hogy Gordon Ferenc svájci követtől jelentés érkezett, mely szerint Nagy Ferenc lemondott. Rákosi egyúttal azt is közölte, hogy természetesen a kormány is lemond, de az új kabinet kinevezéséig a `folyó ügyek vitelét` ellátja. Dinnyés Lajos, az új miniszterelnök, még aznap, vagyis május 31-én este kormányával együtt letette az esküt. Nagy Ferencet számos kisgazda (közöttük Varga Béla) politikus követte. Az FKgP pedig a teljes széthullás állapotába került.