Hosszas viták után a koalíciós pártok e napon állapodtak meg a B-lista végrehajtásáról. Célja: a közigazgatás megtisztítása és az állami és közigazgatási tisztviselők létszámának csökkentése. (Az 1938. évi létszámhoz képest tíz százalékkal.) az 1945-ben végrehajtott igazoló eljárások a közigazgatásból csak a nyilas, nemzetiszocialista, németbarát, és háborúpárti elemeket távolították el. Az új rendszert fenntartással fogadó, konzervatív beállítottságú, `úri mentalitású` tisztviselők zöme a helyén maradt. A politikailag balra tolódó demokratikus közhatalom és a konzervatív tisztviselő réteg közötti feszültség mind erősebb lett. A leépítő bizottságokba egy-egy tagot a miniszterelnök, az illetékes miniszter és a Szakszervezeti Tanács delegált. Korabeli adatok szerint 1946. május és október között 62 ezer személyt bocsátottak el munkahelyéről. Ezek zöme valóban jobboldali beállítottságú ember volt. De B-lisára kerültek olyanok is, akik ellen politikai kifogások nem merültek fel. Ebben pártszempontok, a koalíciós pártoknak a közigazgatási pozíciókért folytatott elkeseredett küzdelme is közrejátszott. A Független Kisgazdapárt június folyamán követelte a B-lista revízióját. Az SZDP és az NPP is aggodalmának adott hangot. Az MKP kénytelen volt beleegyezni a B-lista részleges felülvizsgálatába. Az elbocsátott köztisztviselők tíz százalékának ügyét lehetett megvizsgálni, oly módon, hogy negyven százalékuk visszakerülhetett régi munkahelyére. Összességében azonban ez csak néhány ezer főt jelentett.