II. József egyesíti a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancelláriát. 1783-ban pedig a Magyar Királyi Helytartótanács ügyintézésének gyorsabbá, egyszerűbbé és pontosabbá tétele érdekében 29 ügyosztály szervezését rendelte el, melyek 1848-ig, a Helytartótanács megszűnéséig működtek. A császár egyik fő célkitűzése az volt, hogy a Habsburg Birodalomban szigorú hierarchiára épülő, bürokratikusan szervezett, korszerű és áttekinthető igazgatási szervezetet építsen ki. Felvilágosult abszolutista államfelfogásának megfelelően önmagát az `állam első szolgájának` tartotta. 1783 decemberében írt Pásztorlevelében fogalmazta meg legátfogóbban az államigazgatásról vallott elveit és az állami hivatalnokokkal szemben támasztott erkölcsi elvárásait. Az állami tisztviselő legyen minden tekintetben feddhetetlen, és főként tartózkodjék a korrupciótól, ismerje alaposan a rendelkezéseket, szentelje minden idejét és legjobb tudását hivatali feladatainak, mindenekelőtt pedig rendelje alá önös érdekeit a közérdeknek. A jozefinista hivatalnok-éthosz valóban elterjedt, és elsősorban az osztrák tartományokban II. József uralkodásának egyik maradandó eredményévé vált.