Budán - az éppen ülésező országgyűlés helyszínén - zavargás tört ki. A fegyveres zendülés oka, a város német és magyar polgársága közötti viszály, több évtizedes múltra tekintett vissza. A város vezetése a német távolsági kereskedők kezében volt, velük szemben egyre határozottabban lépett fel a hatalom megosztására törekvő magyar párt. A német tanácsurak a magyar lakosság igényeinek leszerelésére a Nagyszombatról Budára költözött, magyar származású Farkas Lászlót, a nürnbergi Kamerer Ulrik vejét választották meg bírónak. A magyarok élén álló György deákot pedig saját híveivel üldöztették el a városból. A magyar párt új vezetőjét, János ötvöst titokban elfogatták, megkínozták, majd meggyilkolták, a holttestet pedig a Dunába dobták. Miután testét az ár partra vetette, elszabadultak az indulatok. A feldühödött magyar polgárok a város szőlőiben dolgozó napszámosokkal a német kereskedők házaira támadtak - a szintén gazdag zsákmányt kínáló olasz boltok ugyanakkor sértetlenek maradtak. A mozgalmat leverték, a város vezetősége azonban átalakult: a tanácsot ettől kezdve 50-50 magyar és német polgárból álló testület választotta. A tanácstagok fele magyar, fele német volt, a bírói tisztet egyik évben magyar, másik évben német viselte. A felkelés hatása az országos politikában is érezhető volt: az országgyűlésen megjelent köznemesség idegenellenes javaslatait a budai fegyverzajban a király és környezete nem merte visszautasítani. Így azok bekerültek Albert törvényébe.