A szántóföldi művelésben hasznosítható földterület mennyiségének és minőségének javítása érdekében, a sűrűn lakott és gazdaságilag fejlett nyugat-európai országokban már régóta éltek a melioráció kínálta különféle lehetőségekkel (lecsapolás, alagcsövezés, öntözés, futóhomok megkötése, meszezés, márgázás). Magyarországon a létező meliorációs eljárások közül a legkevésbé költségesnek bizonyuló lecsapolás terjedt el. Ennek a törvényi feltételeit teremtette meg a `belvizek levezetése körüli eljárásról` intézkedő 1874:XI.tc. Az ilyen jellegű munkálatok műszaki szempontból tökéletes kivitelezése jelentős tőkén kívül feltételezte az érintett közösségek, gazdasági társulások közötti szoros együttműködést és ennek jogi szabályozását.