A 16. század második felében a spanyol birodalomhoz tartozó Németalföld protestáns kézművesek és iparosok által lakott városaiban egyre erőteljesebb elégedetlenség bontakozott ki a spanyol megszállás, a spanyol király elvakultan katolikus helytartóival szemben. Az Orániai Vilmos vezette szabadságharc küzdelmeiben, 1585-ben megszületett az északi egyesült tartományok (Hollandia) függetlensége, míg a déli területeken (Belgium) megerősödött a spanyol hatalom. Az erősödő hollandiai polgári fejlődés bázisán modern hadsereg keletkezett, s így a hollandok egyedül is sikerrel vették fel a harcot a komoly pénzügyi válsággal küzdő Spanyol Királysággal. A két éven át tartó alkudozások eredményeként 1609. április 9-én aláírt, 12 évre szóló (bergen-op-zoom-i) fegyverszüneti egyezményben Németalföld helytartója, (VII.) Albert herceg elismerte az északi tartományok (Hollandia) elszakadását. A Habsburgok spanyol ága ezzel súlyos tekintélyveszteséget szenvedett az európai politikai színlapon.