Kiéleződik a német jóvátételi kötelezettségek teljesítése körüli vita. A szövetségesek megkövetelik háborús költségeik és a német csapatok által okozott károk kiegyenlítését. Miután Németország az 1921. január 29-i párizsi konferencián visszautasította, hogy 226 milliárd aranymárkát 42 évi részletben kifizessen, és március 7-én a londoni konferencia is kudarccal végződött, a szövetséges csapatok megszállják Duisburgot, Ruhrortot és Düsseldorfot. Az első világháború felelősségét egyoldalú kizárólagossággal Németországra áthárító francia felfogás elfogadása, s a jóvátételek kérdése nemcsak Németország és a győztes hatalmak viszonyát, hanem a németországi belső gazdasági és politikai helyzetet is megterheli. Míg a jobboldali ellenzéki pártok a kormányban helyet foglaló "novemberi gonosztevők" és "teljesítő-politikusok" ellen uszítanak, a kormányzat felelős tényezői azon fáradoznak, hogy a nyugati hatalmakat meggyőzzék követeléseik teljesíthetetlenségéről. A Versailles-ban kötött békeszerződés (1919. VI. 28.) a 20 milliárd aranymárkás első részlet kifizetését 1921 áprilisáig írta elő. A maradék tekintetében különféle konferenciákon próbáltak megállapodásra jutni, az elképzelések azonban igen távol állottak egymástól: a német vonakodás láttán a nyugati hatalmak május 5-én ultimátumot adtak át: 66 évi részletben 132 milliárdot kell fizetni, ebből 1 milliárdot azonnal, ellenkező esetben megszállják a Ruhr-vidéket. A német kormány május 11-én elfogadja a követelést (1924. VII. 16-1929. VI. 7.).