Comóban született 1745. február 18-án. A természettudományok iránti érdeklődése korán jelentkezett, de fogékony volt az irodalom iránt is. 24 évesen írta első értekezését az elektromosságról. 1775-ben kialakította a lemezes kondenzátor egy fajtáját, az elektrofort, amellyel statikus elektromosságot lehetett fejleszteni. 1774-ben a Comói Királyi Iskola fizikaprofesszora lett, 1778-ban ő fedezte fel és különítette el a metángázt. Egy évvel később kinevezték a Paviai Egyetem fizika tanszékének élére. Barátja, Luigi Galvani, a bolognai egyetem anatómiaprofesszora 1780-ban fedezte fel, hogy ha két különböző fémet érint egy béka izmaihoz, akkor elektromos áram keletkezik. Volta 1794-ben önálló kísérletekbe kezdett, s megállapította, hogy a Galvani-féle `állati elektromosság` nem az élő szervezet specifikus terméke, hanem mindig létrejön, ha két különböző fém érintkezik folyadékkal. Fölfedezését ezért fémes elektromosságnak nevezte el. Felfedezése nagy vitát kavart az elektromosság keletkezésével kapcsolatban, de miután 1800-ban bemutatta az első elektromos elemet, az ő felfogása győzött. E felismerés elősegítette a fiziológiai folyamatok materialista értelmezését. Elemeinek sorbakötésével szerkesztette meg a Volta-oszlopot, amely sósavba merített cink- és ezüstlemezek sorozatából állt. Számos elektrosztatikai berendezést szerkesztett. Felállította a fémek - később róla elnevezett - feszültségi sorozatát, saját nyelvével hasonlítja össze az ízlelési hatások intenzitását. Arra is rájött, hogyha elemeket sorba köt, erősebb áramforrást nyer. Találmányát 1801-ben Párizsban megismertette Napóleonnal, aki gróffá tette és a Lombard királyság szenátorává nevezte ki. Az osztrák császár 1815-ben őt bízta meg a Padovai Egyetem bölcsészeti karának vezetésével. Szülővárosában érte a halál. 1881-ban az ő tiszteletére nevezték el a feszültség egységét voltnak.