A custozzai csatát követően az 1849. március 12-én kötött fegyverszünetet Károly Albert szárd király március 20-tól felmondta. A Habsburg Birodalom ezzel ismét kétfrontos - itáliai és magyarországi - háborúra kényszerült. Az itáliai erőviszonyok kiegyenlítettek voltak, de a cs. kir. tüzérség csaknem a kétszerese volt a szárdokénak. Radetzky gyorsan mozgósított, s a fegyverszünet lejárta után ő támadott. Március 23-án Novaranál szétverte a szárd hadsereget. Másnap Károly Albert lemondott, 26-án újabb fegyverszünetet kötöttek, amelyet augusztus 6-án békekötés követett. Az itáliai háborúval csaknem egy időben, március 28-án került sor Frankfurtban az egységes Németország alkotmányának elfogadására. A frankfurti parlament a császári koronát IV. Frigyes Vilmos porosz királynak ajánlotta fel, de az visszautasította a demokratikus választás eredményét. A német egység ezúttal sem jött létre. Ausztriának tehát nem kellett tartania egy újabb nagyhatalom születésétől. Sőt, a képzeletbeli birodalom vezetéséért vele versengő német királyság, Poroszország, fegyveres segítséget ajánlott a magyar szabadságharc leverésére.