Alig múlt 24 éves, amikor apja, Lipót váratlan halála után I. Ferenc néven jutott a német-római császári és I. Ferenc néven a magyar királyi trónra. Apja firenzei udvarában nevelkedett, majd 16 évesen Bécsbe került, ahol nagybátyja, II. József személyesen irányította nevelését. Ő választotta ki tanárait, nevelési programját. Szigorú kritikával próbálta unokaöccse jellemét formálni. A kortársak szerint is kevés eredménnyel. A leírások szerint egyszerre volt érzelemszegény és bizonytalan, akaratgyenge és konok. Trónra lépésekor azonnal csatlakozott a Franciaország-ellenes koalícióhoz. Apjával ellentétben távol állt tőle a politikai, társadalmi és gazdasági reform gondolata. Felvilágosult apja és nagybátyja uralkodói módszereiből az abszolutista eszközök, a bürokrácia mindenhatóságát tette magáévá, és élt apja "újításával": támaszkodott a rendőrségre és a besúgóhálózatra. Hosszú, 43 esztendős uralkodása alatt a felvilágosult abszolutizmusból kilúgozódott minden felvilágosultság, és maradt az abszolutista (félmodern) bürokrácia és erőszakszervezet.