Az Európai Közösség kilenc tagországa és az AKP-államok, vagyis afrikai, karibi és csendes-óceáni fejlődő országok, Loméban egy megállapodást írnak alá, amely szerint csaknem minden áru előtt nyitva áll az EK piaca, az EK árui a legnagyobb kedvezményt élvezik, az EK-országok növelik pénzügyi és műszaki fejlesztési segítségüket és kiegyenlítést fizetnek ingadozó világpiaci árak esetén. A loméi egyezmény összefügg a fejlődő országok ama követelésével, hogy egy új nemzetközi gazdasági rendet hozzanak létre a fejlődő országok hátrányainak ellensúlyozására. Ez az egyezmény mindamellett nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.