A Berlinben ülésező Kongó-konferencián 14 európai hatalom és az Egyesült Államok vesznek részt és három hónapos tanácskozás után, elfogadják a Kongó-aktákat. Az aláíró hatalmak megerősítik, hogy az afrikai Kongó állam II. Lipót belga király tulajdona (1881). Ugyanakkor elrendelik egy Kongó-szabadkereskedelmi övezet létrehozását, amelyik megnyitja határait a nemzetközi kereskedelem előtt és mindenki számára azonos piaci lehetőségeket biztosít. A Kongó-akta az aláíró országok számára biztosítja továbbá a Niger és Kongó folyókon történő szabad hajózást. Kifejezik a hatalmak kölcsönös lemondási szándékát, miszerint az európai hadszíntereken tartózkodnak a színes bőrű katonai egységek bevetésétől. Az Otto von Bismarck birodalmi kancellár meghívására összeülő Kongó-konferencia Nagy-Britannia külpolitikai elszigeteltségére törekszik. A német-francia gyarmatpolitikai elképzelések összehangolása és az együttműködés viszont tetőpontjára ért. A konferencia a Kongó-mendencében - a "németek Indiája Afrikában" - vámmentes kereskedelmet biztosít a német gazdaság számára. Az új szerződés szavatolja a császárság jogát kereskedelmi cégek alapítására és földbirtok vételére. Az angolok, a portugálokkal együtt Kongó fölött a protektorátushoz hasonló viszony létesítésére törekedtek.