Az 59 éves korában elhunyt zseniális orosz író, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij regényeiben az emberi lelket kereste, annak belső konfliktusait és ellentmondásait, romlásait és rettegéseit igyekezett kideríteni. Művei gyakran bűnügyiregény-elemeket tartalmaznak, ám a bűncselekmény csupán kiindulás, a tettes indítékának felkutatására szolgál, mint pl. a `Bűn és bűnhődés`-ben (1866). Regényeinek meghatározó témája az összeütközés a kereszténységgel - ingadozva Isten radikális tagadása és keresése között, utóbbi esetben az erkölcsi értékek bizonyosságát és mércéjét kutatva. Ilyen Isten-kereső mű pl. `A félkegyelmű` (1868/1869), és a `Karamazov testvérek` (1879/1880). Dosztojevszkij eleinte az utópista-ateista szocializmus híve volt, majd a négyéves szibériai kényszermunka során a nép ortodox vallásossága felé fordult. Ilyen alapról utasította el a fokozódó nyugati befolyást. Miközben az anarchistákat, elképzeléseiket és tetteiket az `Ördögök` című regényében (1871/1872) támadta, a `Kamasz` című művében (1875) szimpátiát mutatott a narodnyikok (a `nép barátai` - agrárszocialista elképzelések) iránt.