A 869-től Konstantinápolyban ülésező zsinat egyezségre jut a nyugati egyházra kiható Phótiosz-féle szkizma (egyházszakadás) tárgyában. A pápa elérte célját: a keleti egyház elismerte Róma fennhatóságát. Nem mellékesek azonban a véleménykülönbségek: Bizánc ragaszkodik ahhoz, hogy megszerezze egyházjogi fennhatóságát az újonnan megtérített Bulgária fölött. Phótioszt, aki 867-ben I. Miklós pápát a hit meghamisítása (a tisztítótűzről való tanítás) miatt kiközösítette, most kizárják az egyházból. Az egyezség a megváltozott bizánci hatalmi viszonyok miatt vált lehetővé.