Nagy Ferencet (1903-1970) választják Magyarország miniszterelnökévé. Református kisparaszti családban született. Hat elemit végzett, autodidakta módon képezte magát tovább. Huszonnyolc éves koráig szülei földjén gazdálkodott. 1930-ban egyik alapítója volt az ellenzéki Független Kisgazdapártnak, 1945. augusztus 20-ig főtitkár. A német megszállás után a Gestapo letartóztatta. 1945-ben a Magyar Parasztszövetség, majd a kisgazdapárt elnöke. November 29-től a nemzetgyűlés elnöke. 1946. február 4-től-1947. június 2-ig miniszterelnök. Ellenezte mind a Horthy-rendszer visszaállítását, mind a kommunisták hatalomátvételét. Olyan parlamentáris demokráciát tekintett eszményképének, amelyben a birtokos parasztságé a politikai vezető szerep. 1947. június 2-án, miután svájci útja idején kommunista részről megvádolták, hogy köze volt az ún. "kisgazdapárti összeesküvéshez", lemondásra kényszerül. Külföldön maradt, és az Egyesült Államokban telepedik le. Tevékeny szerepet játszik a magyar politikai emigráció munkájában. 1970-ben vonul vissza. Halála előtt haza akart látogatni Magyarországra.