Az egyiptomi Muhammad Ahmed ibn Abdallah kikiáltja magát Mahdinak, iszlám hagyomány szerint maga Mohamed próféta kijelölt utódjának, és a muzulmán szudániakat az egyiptomi-török-angol hatalom elleni szent háborúra szólítja fel. Szudán 1830 óta egyiptomi-török igazgatás alatt áll, ennek székhelye Karthúm. Azonban a gyakran változó kormányok - amelyek ráadásul javarészt a saját zsebükre gazdálkodtak - az egyiptomi Szudánban a néptömegek számára mind elviselhetetlenebb helyzetet teremtettek, így amikor a Mahdi az idegenek és az urak elleni szent háborúra szólít fel, hamarosan lelkes követőkre talál. A mindenütt egyenlőségről és vagyonközösségről prédikáló Mahdit a muzulmán szudániak az egyiptomi uralom alóli felszabadítóként üdvözlik. Követőinek száma gyorsan nő, és a felkelőknek az egyiptomi csapatok ellen elért kezdeti katonai sikerei a legyőzhetetlenség nimbuszát keltik. Később - már a Mahdi halála után - sikerül híveinek a Felső-Nílus mentén, Omdurmánnal, mint fővárossal, saját birodalmat létrehozni, és ezt egészen az angolok 1898-ban történő beavatkozásáig meg tudták tartani.