A polgári demokratikus kormányzat sem gazdaságilag, sem politikailag nem konszolidálódott. A belső válságjelenségeket elmélyítette, hogy 1918 november-1919 január között a Szent István-i magyar államterületnek már jóval több, mint a fele idegen megszállás alá került. A társadalmi elégedetlenség is felszínre emelte a koalíción belül lappangó ellentéteket. A Károlyi-párt (hivatalos nevén az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt) konzervatív-liberális szárnya túlságosan radikálisnak tartotta a kormány politikáját a reformszándékait, különösen a vagyonadó- és a földreformterveket. A csoport vezetője, Lovászy Márton vallás- és közoktatásügyi miniszter, december 23-án lemondott tisztségéről. Célkitűzése az volt, hogy egy tisztán polgári kormány vegye át a hatalmat. A fordulat előkészítésére január 1-jén megalakította a Polgárszövetséget, amelyhez csatlakoztak, többek között, Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártja, az Országos Földmíves Párt, később a keresztényszocialisták és más polgári politikai erők. Lovászy programja magába foglalta a területi integritás helyreállítását, a földreformnál a magántulajdon tiszteletben tartását, a polgári szabadságjogok biztosítását és a hatékony szociálpolitikát. 1919 első napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzat sorsa a szociáldemokrata Párt állásfoglalásán múlik. A szociáldemokrata pártválasztmány és a Budapesti munkástanács január 7-8-i ülésein megvitatták a kormányból való kivonulás és a tiszta szociáldemokrata kormány alternatíváját. Végül kompromisszumos javaslatot fogadtak el: a párt a koalíció tagja marad, de nagyobb részt követel a hatalomból. Január 11-én a Nemzeti Tanács Károlyit, miután a miniszterelnökségről lemondott, ideiglenes államfői hatáskörrel ruházta fel, köztársasági elnök minőségben. A miniszterelnök Berinkey Dénes lett. Az új kormány számára a legfőbb gondot a KMP aktivitásának erősödése jelentette. Január 23-án a belügyminiszter rendőri intézkedésekre kapott felhatalmazást a kommunisták ellen. Ennek foganatosítására február 21-én történt meg. Az előző napon a Népszava székháza előtt a munkanélküliek tüntetése során lövöldözésre került sor. A több halálesetet és nagyszámú sebesülést okozó incidensért a hatóságok a kommunistákat tették felelőssé. A KMP vezetőinek többségét letartóztatták, a párt helyiségeit bezárták, a Vörös Újságot betiltották. A kommunistákat a kormány sem bíróság elé állítani, sem szabadon bocsátani nem akarta. Ők pedig, a Gyűjtőfogházban a politikai foglyokat megillető kivételes bánásmód lehetőségeivel élve, "államköltségen" valóságos pártirodát tartottak fenn, innen irányították az agitációt és a szervezkedést. A kommunisták azonban számoltak a hatalomátvétel békés módozatával is.