A századforduló magyar szellemi progressziójának széles ívelésű vállalkozásaként útnak indított folyóirat a friss eszmeáramlatok, politikai törekvések tárháza és vitafóruma. A hagyomány és az újítás időleges összetalálkozását, majd különválását testesíti meg. Első szerkesztője a fiatal Gratz Gusztáv volt. Az újító szándékú, de régi vágású liberálisok hamar kiváltak. Jászi Oszkár és a hozzá közel állók (Somló Bódog, Braun Róbert, Harkányi Ede, Szende Pál és mások) vették irányításuk alá a folyóiratot. (Ők a hazai politikai viszonyokat és a `feudális` társadalomszerkezetet bírálták.) az 1918-ig megjelenő lap szociológiai, filozófiai, történeti tanulmányok, eszmék mellett izgalmas ankétok (az általános választójogról, a zsidókérdésről, a nemzetiségi kérdésről stb.), politikai és politológiai vitacikkek útján próbálta meg egy új, radikális, a nyugati világot követő polgári eszmerendszer kialakítását. A Huszadik Század örökségét a két világháború közt a Századunk című havilap folytatta.