II. József határozott reformpolitikájával szemben erős volt az elégedetlenség a magyar rendek körében. Bátorította az ellenállást 1789-90-ben a franciaországi események példája is. Az osztrák németalföldi tartományokban kitört forradalom a függetlenség kimondásához vezetett, és miközben az örökös tartományok rendjei is megszólaltak, Magyarországon és Erdélyben a megyei nemesség ellenállása általános nemzeti mozgalommá növekedett. II. József már 1789 decemberében országgyűlés összehívásának ígéretére kényszerült. A Magyar-erdélyi Udvari Kancellária felterjesztést készített, melyre a halálosan beteg II. József a következő megjegyzést diktálta: `...hogy egyszerre elejét vegyem a magyar és erdélyi rendek minden elképzelhető s a jogosságnak csak látszatával is bíró panaszainak, el akarom törölni mindazon rendeleteket és utasításokat, melyek uralkodásom óta a közre vonatkoznak, és őket [a rendeket] azon állapotba akarom visszahelyezni, melyben őfelségének, a boldogult [Mária Terézia] császárnénak halálakor voltak, ez alól azonban a toleranciapátenst, az új lelkészrendezésre vonatkozó intézkedéseket, valamint egyedül azokat veszem ki, melyek a jobbágyokra vonatkoznak.` A császár ezzel kormányzatának reformintézkedéseit semmissé tette. Ami maradt: a türelemi rendelet, a plébániákra és a jobbágyságra vonatkozó rendelkezések. II. József 1790. február 20-án halt meg. Halálhírét, mely a fenti döntéssel együtt került a nyilvánosság elé, a nemesség körében örömmel, ünnepelve fogadták.