A 64 éves korában elhunyt szobrász, Antonio Canova az itáliai klasszicizmus legjelentősebb képviselője volt. Márványszobrai hűvös, könnyed, életközeli, részben szentimentális szépséget árasztanak. A barokk pompájától és a rokokó túlfinomultságától elfordulva inkább a görög és a római antik művészet kiegyensúlyozottsága és egyszerűsége vonzotta. Velencei tanulmányévek után Rómába költözik, időnként Párizsban tartózkodik, ahol a francia császárról, I. Napóleonról és családjáról készít eszményített arcképeket. A legismertebb e művek közül a Napóleon nővérét, Pauline Borghesét "Pihenő Vénusz"-ként ábrázoló márványalakja. Elismerést szerzett a továbbiakban "Ámor és Psyché" (1793, Louvre, Párizs) című mitológiai márványalakjaival és XIV. kelemen pápa számára készített síremlékművével (1787, Santi Apostoli, Róma) valamint Mária Krisztina főhercegnő síremlékével (1805, Augustinerkirche, Bécs).