180 éve halt meg XVIII. Lajos francia király
2004. szeptember 16. 14:06
180 éve, 1824. szeptember 16-án hunyt el Párizsban XVIII. Lajos francia király, aki 1814-től haláláig uralkodott.
Kompromisszumok és alkotmány
Lajos Szaniszló Xavér, a Bourbon-ház leszármazottja, XV. Lajos unokája, XVI. Lajos öccse, X. Károly bátyja Lajos Ferdinánd trónörökös és Mária Jozefa szász hercegnő negyedik fiaként 1755. november 17-én látta meg a napvilágot Versailles-ban, s nyomban megkapta a Provence grófja címet. 1774-ben lépett elő trónörökössé, amikor XVI. Lajos trónra lépett, ambícióinak azonban időlegesen határt szabott bátyja fiának megszületése.
A testvéreinél tehetségesebb és tanultabb Lajos a forradalom kitörése, 1789. július 14. után két évig Párizsban maradt, vélhetőleg abban reménykedve, hogy a maga javára fordíthatja a helyzetet, de 1791 nyarán (bátyja sikertelen szökési kísérletével egy időben) külföldre menekült. Egy ideig öccsével, Artois grófjával (a későbbi X. Károllyal) a poroszországi Koblenzben szervezte az emigránsok ellenforradalmi tevékenységét.
1793-ban, XVI. Lajos kivégzését követően régenssé nyilvánította magát, s királlyá kiáltotta ki unokaöccsét, XVII. Lajost. A forradalmi kormány börtönében sínylődő gyermek halála után, 1795-ben felvette a XVIII. Lajos nevet, de ekkor még nem ismerték el az európai hatalmak. Lajos ügyét képviselve bejárta az egész kontinenst, ám Napóleon hatalomra jutásával az áhított trón megszerzése egyre elérhetetlenebbé vált számára. Anyagai gondjai ellenére sem fogadta el a kegydíjat, amelyet lemondása fejében kínáltak neki. Különböző itáliai államokban tartotta udvarát, de innen Napóleon fenyegetésére kiutasították, ekkor az orosz cár védelmét élvezve a mai Lettországban, majd Angliában élt.
Napóleon első bukása után, 1814 márciusában a szövetségesek bevonultak Párizsba, s támogatásukkal Lajos is visszatérhetett a fővárosba. A francia szenátus uralkodóvá nyilvánította, s a háborúban kimerült nép kitörő örömmel fogadta. A Bourbon-restauráció korszakának első királya a béke, valamint saját hatalmának megőrzése érdekében engedett céljaiból, az ellenforradalom és reakció helyett kompromisszumokra törekedett. Ennek jegyében született meg 1814. június 4-én elfogadott alkotmánya: megszövegezésében jelentős szerepe volt Talleyrand-nak, a több rendszert is szolgáló diplomatának.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
