A Selyemút „Vörös Hercegnője”
2025. április 1. 13:34 Múlt-kor
2000 évvel ezelőtti lelet mesél egy mérgező szépségápolási szokásról, de mi állhat a háttérben? Esztétika, státusz vagy vallási rituálé?
Mérgező ásványi anyaggal festette vörösre fogait egy Kína területén élő nő 2000 évvel ezelőtt – írja a muyinteresante.com.
A szépségápolási gyakorlatok olyan sokfélék, mint az őket kifejlesztő kultúrák. Ma meglepőnek hat a 19. századi fűzők divatja, vagy az arzénalapú reneszánsz smink. De egyik sem tűnik olyan megdöbbentőnek, mint azé a 2000 évvel ezelőtt élt Kína területén élő nőé, aki úgy döntött, hogy fogait élénkvörös, higanyalapú festékkel festi be.
A régészek a „Selyemút Vörös Hercegnőjének” nevezték el, bár társadalmi státuszáról nincs biztos információ. Fogait cinóberrel kente be, amely egy élénkvörös színű ásvány és rendkívül mérgező.
Egyedülálló lelet
A fiatal nő maradványait az északnyugat-kínai Hszincsiang régióban (Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya) található Shengjindian temetőben találták meg. A terület az ősi Selyemút része volt, ami összekötötte Kínát Európával, megkönnyítve az áruk, eszmék és kultúrák több ezer kilométeres cseréjét. A sírban, ahová a nőt temették, három másik személy (köztük egy kiskorú) maradványait is megtalálták, ami kollektív vagy családi temetésre utal.
A kutatók figyelmét azonban a 20 és 25 év közötti nő fogainak állapota keltette fel. Vöröses foltokat fedeztek rajtuk, amiket nem lehetett a környezetnek vagy az idő múlásának tulajdonítani. Számos vizsgálat elvégzése után a tudósok megerősítették, hogy az anyag cinóber volt, egy higanyszulfidból álló ásvány.
Vörös festék: veszélyes, de értékes
Annak ellenére, hogy gyakran használták különböző ősi kultúrák művészetében és rítusokban, az ásványt fő összetevője – a higany – rendkívül mérgező anyaggá teszi. Kerámiákon, falfestményeken, temetkezéseken és rituális tárgyakon használták, de arról nincs más dokumentált eset, hogy emberi fogakat szándékosan színeztek volna vele, még életük során.
A cinóber jellegzetes színe miatt kedvelt festéknek számított. (Kép forrása: Wikipédia / Kardinal9 / CC BY-SA 3.0)
A cinóber nem is volt könnyen hozzáférhető. A térségében nincsenek természetes lelőhelyek, ami arra utal, hogy kereskedelmi útvonalakon keresztül jutottak hozzá. A tanulmány szerint a legközelebbi bányák Közép-Kínában, a Közel-Keleten vagy akár Európában voltak. Ez azt feltételezi, hogy a nőnek hozzáférése volt a luxuscikkekhez, valamint közösségének aktív résztvevője volt a távolsági kereskedelemben.
Díszítés, státusz vagy rituálé?
A különös festékanyag használata több hipotézist is felvet a szándékával kapcsolatban. Kínában a vörös színt történelmileg a szerencsével, a lelki védelemmel és a presztízzsel hozták összefüggésbe. A kutatók szerint a gyakorlatot a vallási vagy társadalmi szokások inspirálhatták, de szépészeti oka is lehetett. A sírban nem bukkantak kozmetikai eszközök nyomára, de más fényűző tárgyak, például üveggyöngyöket, arany- és bronztárgyakat találtak, ami a nő magas társadalmi státuszára utal.
Mérgező szépség
A cinóber alkalmazása súlyos következményekkel járhatott. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a higanyrészecskék- vagy gőzök belélegzése, a pigment elkészítése és használata káros neurológiai hatásokkal jár: lmatlanságot és kognitív zavart okoz. A nő csontjain végzett vizsgálatok azonban nem jelenítettek meg kimutatható higanyszintet, ami arra mutat, hogy az alkalmazott mennyiség nem érte el a mérhető toxikus szintet vagy nem használták elég hosszú ideig.
Kultúrák cseréje a Selyemúton
A kutatók ezt az esetet a Mexikóban talált maja alak, a palenque-i „Vörös Királynő” felfedezéséhez hasonlítják, akinek sírját cinóber borította. Mindkét nő, akiket több ezer kilométer és évszázad választ el egymástól, megmutatja, hogy a vörös szín használata a testen milyen univerzális, a hatalomhoz, a spiritualitáshoz vagy a személyes identitáshoz kapcsolódó jelentéstartalmakkal bírhat.
A múltról alkotott képünk nagy mértékben függ a régészeti felfedezésektől. A „Vörös Hercegnő” arra emlékeztet , hogy milyen sok kulturális gyakorlat ismeretlen még számunkra, különösen azok, amelyek kevés anyagi nyomot hagynak maguk után.