A csata, ami megmentette Angliát: II. Henrik titkos győzelme
2025. március 29. 12:11 Múlt-kor
Bár kevesen hallottak róla, egyes történészek szerint Anglia egyik legfontosabb – és leginkább alábecsült – középkori csatája 1173-ban zajlott le Fornhamnél. Ez az ütközet nemcsak a király elleni lázadás végét jelentette, hanem döntő hatással volt a brit történelem alakulására is – számolt be róla a BBC.
Lázadás a trón ellen
II. Henrik angol király 1154-től uralkodott, így az 1170-es évekre már sok ellenséget szerzett magának, nemcsak a nemesség és az egyház fordult ellene, hanem saját családja is. A király a hatalom központosítására törekedett, ami konfliktushoz vezetett, különösen Becket Tamás érsek rejtélyes halála után, melyet sokan Henrik politikájának tulajdonítottak.
A nemzetközi helyzet sem kedvezett Henriknek. Franciaország királya, VII. Lajos – aki korábban feleségül vette Aquitániai Eleonórát – támogatni kezdte Henrik gyermekeit abban, hogy lázadjanak apjuk ellen. A cél: Henrik megbuktatása.
Családi viszályból háború
Eleonóra eredetileg VII. Lajos felesége volt, de miután a házasságuk alatt csak egy lányuk született, elváltak. A királynő hamarosan hozzáment Henrikhez, akitől nyolc gyermeke született, köztük öt fiú. Idővel azonban Eleonóra befolyása megcsappant, és attól tartott, hogy Henrik törvénytelen gyerekei veszélyt jelentenek saját fiainak jövőjére.
VII. Lajos – személyes érdekei mentén – támogatta korábbi felesége fiait a lázadásban. Így indult el az 1173-as felkelés, amelyhez több nemes is csatlakozott.
A fornhami csata: sorsfordító ütközet
Fornhamnél 1173. október 17-én került sor az egyik legfontosabb csatára. II. Henrik ugyan nem volt jelen, mert éppen Normandiában tartózkodott, de seregét Richard de Lucy, tapasztalt hadvezér irányította. A királyi sereg legalább 300 harcedzett lovagot vonultatott fel, míg az ellenfél, Robert Beaumont, Leicester grófja mindössze 80 lovagot tudott csatasorba állítani.
Ez döntő különbségnek bizonyult, mivel a 12. században a harcmodor átalakulóban volt: a nehézpáncélos lovagok jelentős előnyt élveztek a csatatéren. A fornhami csata az egyik első példája annak, amikor ez a taktikai fölény élesben is megmutatkozott.
A helyiek is beavatkoztak
A harcok során a civil lakosság szerepe sem volt elhanyagolható. A helyiek védelmezték Szent Edmund kegyhelyét és az apátságot, emellett ellenséges érzéseket tápláltak a flamand zsoldosok iránt, akik közül sokan a lázadók oldalán harcoltak.
De a helyiek nemcsak katonai okokból, hanem gazdasági féltékenységből is utálták a flamand zsoldosokat – sokan közülük szövőként is dolgoztak, és vetélytársnak számítottak a helyi mesterekkel szemben.
Az ellenfél csapatai végül csapdába estek a Lark folyó mocsaras vidékén. Az üldözés és harc során több ezer zsoldost lemészároltak, majd a holttesteket hátrahagyták. Beaumont grófot elfogták, börtönbe vetették, Henrik pedig elkobozta földjeit és leromboltatta a várait.
A csata utóhatása
A fornhami győzelem megerősítette II. Henrik hatalmát, és hosszú évekre biztosította számára Anglia trónját, amelyet egészen 1189-ben bekövetkezett haláláig birtokolt. Ha a lázadók győznek, a brit történelem egészen más irányt vehetett volna – ám Fornhamnál eldőlt a sorsuk.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
