Jön a részleges napfogyatkozás, mi pedig jövünk az ehhez kapcsolódó mítoszokkal

2025. március 28. 17:37 Múlt-kor

Március 29-én, szombaton különleges randevúnk lehet az éggel. Nem lesz teljes napfogyatkozás, így az égbolt nem sötétül el, de a Hold által „megmart" Nap képe jól látható majd. A Svábhegyi Csillagvizsgáló adatai szerint a jelenség 11:51-kor kezdődik és 12:50-kor ér véget.

Petőfi majdnem megvakult!

Az esemény izgalma elfeledtethet velünk egy alapvető dolgot: a Nap még akkor is rendkívül veszélyes a szemre, ha részben ki van takarva. Fényének intenzitása visszafordíthatatlan károsodást okozhat a retinán, ha nem teszünk megfelelő óvintézkedéseket – Petőfi Sándor is elveszítette látását az egyik szemére az 1842-es teljes napfogyatkozáskor.

A napszemüvegek, bármilyen sötétek is legyenek, nem jók. Ugyancsak elégtelenek a házilag gyártott füstös lencsék. Az egyetlen helyes megoldás a speciális szemüveg használata. Fontos ellenőrizni, hogy nem karcosak, töröttek vagy elavultak, és soha nem szabad őket távcsővel, teleszkóppal vagy fényképezőgéppel együtt használni, mivel ezek az eszközök koncentrálják a fényt, és másodpercek alatt tönkretehetik a szűrőt.

Védőszemüveg kötelező!

Ősi hiedelmek

A napfogyatkozást ma mindenki izgalommal várja, de nem volt ez mindig így. Az ősi kultúrákban határozottan rettegtek ettől az égi jelenségtől, és mindenféle rituálékkal próbálták elűzni a sötétséget.

A leggyakoribb megközelítés az volt, hogy egy állat tehet róla. Vietnamban a legenda szerint egy óriási béka kapja be fényt, míg az Andok vidékén ezt egy puma „teszi”. A csaktó indiánok szerint egy huncut fekete mókus rágja a Napot, a pomo törzs pedig úgy gondolta, egy medve harapta meg, aki vitába keveredett az égitesttel. Az ókori Kínában úgy tartották, egy sárkány falja fel a Napot. Hogy elriasszák, az emberek dobokat ütögettek és kiabáltak. A skandináv mitológiában Sköll egy farkas, aki megpróbálja megenni a Napot, testvére, Hati pedig a Holdat üldözi.

Szerelem és szex

A navaho indiánok máshogy látták a történéseket. Számukra ez a megújulás időszaka volt, illetve a Nap, a Hold és a Föld közötti ciklikus kapcsolat megnyilvánulása. Ők már tudták, hogy veszélyes közvetlenül a Napba nézni. A vének utasították közösségüket, hogy menjenek be a kunyhóikba napfogyatkozás idején.

A délkelet-ausztráliai euahlayi törzs megszemélyesítette az égitesteket. A Napot Yhi nevű nőként, a Holdat pedig Bahloo nevű férfiként tartották számon. Az ő képzeltükben Yhi beleszeretett Bahloo-ba, és üldözte az égen. A nő megfenyegette a szellemeket, hogy ha hagyják, hogy Bahloo megszökjön, sötétségbe borítja a világot – és lám, ez olykor meg is történt.

Máni és Sól - Lorenz Frølich

A német mitológiában a forró női Nap (Sól) és a hideg férfi Hold (Máni) házasok. Amikor egymáshoz bújnak, létrejön a napfogyatkozás. A tahiti mítosz szintén a szerelemben és a szexualitásban látja az összefüggést. De ezen felül kreáltak egy szép adalékot is: egyesüléskor csillagokat hoznak létre.

Az inuitok Malina napistennőről mesélnek, akit testvére, Igaluk holdisten üldöz az égen. Időnként utoléri őt egy rövid találkozásra, és ekkor minden elsötétül.

Haragos istenek

Az ókori görögök másképp viszonyultak ehhez az égi eseményhez. Azt hitték, a napfogyatkozás annak a jele, hogy az istenek haragszanak az emberekre, ezért a Nap elhagyja a Földet. Számos nyelven eclipse jelenti a „fogyatkozást”, ez pedig a görög „ekleipszisz” szóból ered, ami az „elhagyás” megfelelője. Az inkák Intit, a mindenható napistent imádták. Abban hittek, hogy ő jóindulatú, ám a napfogyatkozásokat haragjának és nemtetszésének tulajdonították. Az indonéziai Jáva szigetén úgy tartották, a sötétség istene, Batara Kala nyeli el a Napot. Az emberek áldozatok felajánlásával és dobokkal igyekeztek rávenni a gonoszt, hogy engedje el. Az erdélyi folklórban a jelenség akkor következik be, amikor a dühös Nap elfordul, és az emberek rossz viselkedésére válaszul, eltakarja magát.

Inti, az inka napisten

A Nap kicsit ügyetlen...

Az aymara hagyomány szerint a napfogyatkozás azt jelenti, hogy a Nap beteg és közel áll a halálhoz. Ezért az emberek tüzet gyújtottak a domboldalakon, hogy felmelegítsék a Földet arra a rövid időszakra, amikor a Nap nem tudta.
A cree népek meséje úgy szól, hogy egy Tcikabis nevű fiú (vagy néha egy törpe) bosszút áll a Napon, amiért megégette, ezért tőrbe csalja. Különböző állatok próbálják kiszabadítani a csapdából, de csak egy alázatos egér képes átrágni a kötelet és visszaállítani a Napot az útjára. A togói tammarik szerint a napfogyatkozást a Nap és a Hold közötti harc okozza. Az észak-amerikai chippewa indiánok lángoló nyilakat lőttek az ég felé, hogy felébresszék a fényt, a kanadai bella coola nép pedig úgy gondolta, a Nap csak kicsit ügyetlen, és időnként elereszti a fáklyát.