Különös középkori gyógymódok: menyéthere és varázsigék
2025. március 29. 09:05 Múlt-kor
Koponyában főzött menyéthere, csillagállásokhoz igazított érvágás és varázsigékkel kiegészített receptek. A középkori gyógymódok távol álltak a mai evidenciákon alapuló orvoslástól, mégis meglepően kifinomult elméletekre és évszázados megfigyelésekre épült.
Gyógyítás menyétherékkel és párolt almával
A receptek között akadnak igazán meghökkentőek is. Például a nők termékenységének elősegítésére összezúzott menyétherét ajánlottak, míg a tetvek elpusztítására párolt almát kevertek higannyal, majd ezt a keveréket a testre kellett dörzsölni - írta a BBC.
Dr. James Freeman, a Cambridge-i Egyetemi Könyvtár középkori kéziratokért felelős kurátora, hangsúlyozta, hogy a középkori orvoslás nem csupán babonák gyűjteménye volt: „Ez nem egyszerűen vak próbálkozás volt, hanem a test és a kozmosz összefüggéseire épülő, kifinomult elképzelések rendszere.”
A középkori orvostudomány egyik alapja a „négy testnedv” tana volt: fekete epe, sárga epe, vér és váladék. A gyógyítás célja ezek egyensúlyának helyreállítása volt.
Az orvos feladata az volt, hogy személyre szabottan állapítsa meg a páciens „belső természetét” – ehhez például a pulzust, a vizelet színét, szagát, sőt ízét is vizsgálták. Az alkalmazott kezelések – így az érvágás is – gyakran igazodtak az asztrológiai jelekhez. „Ha a Hold a Kos jegyében áll, nem szabad a fej vénáját megnyitni” – idézi Dr. Freeman a korabeli szabályokat.
Népi és akadémiai gyógyászat kéz a kézben
Bár a legtöbb ember nem képzett orvoshoz, hanem szerzetesekhez, patikusokhoz vagy gyógyfüvesekhez fordult, a kéziratokban gyakran keverednek a tudományos és a népi gyógymódok.
Dr. Freeman különös példát is kiemelt: egy 15. századi kézirat szerzője orrvérzés ellen azt javasolta, hogy a férfi heréit hideg vízbe és ecetbe mártsák. Állítólag a módszer bevált – legalábbis a lincolnshire-i szerzetes esetében.
A könyvtárban varázsigéket tartalmazó kéziratok is helyetkapnak, jelezve, hogy a tudomány, a gyógyászat és a mágia nem különült el élesen a középkorban.
A karmelita szerzetes, Richard Tennant például részletesen leír egy rituálét, amelyet John Lymington nevű társától tanult, aki azt idős asszonytól sajátította el.
Tanácsok a királyi udvarból – ma is ismerősen hangzanak
Az egyik legszebb, gazdagon illusztrált kézirat VIII. Henrik anyjának, Yorki Erzsébetnek a tulajdona volt. A A Regime for the Body (A test szabályozása) című mű inkább a megelőzésre, az egészséges életmódra helyezi a hangsúlyt. A kiegyensúlyozott táplálkozás, alvás, testmozgás és pihenés – ezek a tanácsok ma is érvényesek.
A könyvet eredetileg 1256-ban írták Savoyai Beatrix számára. Olyan fejezeteket is tartalmaz, mint az udvarlás, a szexualitás, a terhesség és a csecsemőgondozás.
Az egyik legmegdöbbentőbb recept szerint a női meddőséget összezúzott menyétherével kezelték, amit az egérfül nevű növény levével kevertek össze, majd három napra a nő testében kellett elhelyezni.
Dr. Freeman szerint ez a „szimpatikus orvoslás” elvén alapulhatott – vagyis egy állat nemzőszervének használata az emberi nemzőképesség serkentésére. Magyarázat ugyan nincs mellékelve, de ez gyakori az efféle receptek esetében.
A szimpatikus orvoslás (latinul medicina sympathica) középkori és reneszánsz kori gyógymód. Azon az elképzelésen alapult, hogy a dolgok a természetben titokzatos, láthatatlan kapcsolatban, „szimpátiában” állnak egymással. Ez a kapcsolat lehetővé teszi, hogy az egyik dolog hatással legyen a másikra – akár pusztán hasonlóság vagy analógia alapján.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
