A rabszolgaság eltörléséhez hosszú út vezetett az Amerikai Egyesült Államokban

2025. március 28. 13:10 Múlt-kor

A rabszolgatartás kérdése mindenhol megosztó volt, az USA még polgárháborúba is keveredett miatta. Az ország déli része ragaszkodott a megélhetésükként szolgáló rabszolgák munkájához, és a megszokott társadalmi rendhez – írja a muyinteresante.com.

Hosszú vita

A rabszolgatartási vita egyáltalán nem egyszerű történet. Több mint fél évszázadon át megosztotta az Egyesült Államokat, főleg azután, hogy az Egyesült Királyság is beszűntette a rabszolgatartást 1834-ben.

A rabszolgaság eltörlésének amerikai úttörője egy kis északi régió, Vermont volt, amely Kanadával határos. A rabszolgatartást a függetlenség kikiáltásával egy időben, 1777-ben tiltotta be, egy évvel a többi amerikai régió után. Vermont azonban több mint egy évtizeden át szuverén terület volt – ugyanis csak 1791-ben csatlakozott az Unióhoz – ezért nem vett részt az 1787-es amerikai alkotmányt létrehozó vitában, pedig feltehetően haladóbb gondolkodásuk hatással lehetett volna az alapokmányra.

Az amerikai függetlenséget kivívó vezetők tárgyaltak a rabszolga-kereskedelem betiltásáról, de arról is, hogy olyan jogi eszközöket hozzanak létre, amelyekkel fenntartás nélkül üldözni lehetett volna a más államba szökött rabszolgákat, és vissza lehetett volna hozni őket a tulajdonosaikhoz. A választásokon való részvétel kérdését is érintették, de a szavazati jog kiterjesztése nem merült fel.

A 18. század végén több olyan társaság is létezett már, ami az igazságtalan helyzet megszüntetését kívánta elősegíteni. Benjamin Franklin, az USA alapító atyáinak egyikeként nyíltan támogatta az ügyet.

Az ipari forradalom egyik találmánya a gyapottisztító gép volt, ami felgyorsította a termény szedési folyamatát. Ennek eredményeként a gyapotipar a 19. század első felében az Egyesült Államok fő gazdasági ágazatává vált, amelyet a déli államok uraltak. A déli földesurak pedig nem akartak lemondani a fekete rabszolgamunkások által fenntartott ültetvényeikről, amelyek hirtelen a legjövedelmezőbb befektetéssé váltak.

Észak és Dél

1794-ben egy törvény megtiltotta, hogy az amerikai hajók rabszolgákat hozzanak be külföldről. Thomas Jefferson, aki 1801-től amerikai elnök volt, határozottabb fellépést sürgetett az afrikai rabszolga-kereskedelem megszüntetésére, amelyet most már külföldi hajókon folytattak a törvényt kijátszók. A kongresszus végül 1807-ben elfogadta a rabszolgaimport tilalmáról szóló törvényt.

Az intézkedés azonban nem volt teljes mértékben hatékony, mivel nem rendelkezett törvényi szabályozással az országon belüli rabszolgatartásról, amely a növekvő gyapotkereslet miatt méginkább támogatott, virágzó tevékenységgé vált.

Az északi közvélemény viszont egyre érzékenyebbé vált. A bostoni Liberator című, a rabszolgaságot vallási szempontból bíráló újság fontos befolyást gyakorolt a felvilágosultabb rétegekre. És nagy hatással volt az 1845-ben megjelent, Frederick Doglass, „Egy amerikai rabszolga élete” című önéletrajzi könyv, ami bestseller lett.

Az 1850-es évekre a rabszolgaság eltörlése minden mást háttérbe szorító vitává vált. Megalapították a Republikánus Pártot, amelynek az egyik oka a rabszolgaság határozott ellenzése volt. Északon egyre népszerűbbé váltak, és Abraham Lincoln vezetésével 1860-ban megnyerték a választást.

Lincoln nem volt hajlandó kompromisszumot kötni a rabszolgaság kérdésében, amit a déli államok jól tudtak. Még hivatalba lépése előtt bejelentették elszakadásukat az Uniótól, és megalakították a Konföderációt. A háború elkerülhetetlenné vált, 23 állam állt szemben a 11 államot számláló konföderációval.

A háború közepén, 1863-ban Lincoln kiadta az emancipációs kiáltványt, amely szabad emberré tett több mint 3,5 millió rabszolgasorban élő embert. A Dél feletti ellenőrzés átvételével a rabszolgákat a rendelet értelmében emancipálták. Az alkotmánymódosításra 1865-ben került sor.

A rabszolgaság véget ért, azonban az egyenlőséget sok ideig még nem tudták megvalósítani. A 20. század közepéig fentállt a szegregáció, ami súlyosan korlátozta a fekete bőrű embereket jogaikban.