Kolumbusz nyomában: A karibi Montserrat meglepő története

2025. március 28. 08:11 Múlt-kor

Újjászületés előtt: Kolumbusz második útja a Karib-térségbe

Bár Kolumbusz Kristóf és tengerészei nem tudták, utazásuk örökre megváltoztatta a világot. Az ismerős történet 1492. május 22-én kezdődött, amikor a katolikus uralkodók levele megérkezett a Palos de la Frontera-i postára, Huelva városában. A levél arra utasította a helyi hatóságokat, hogy biztosítsanak két hajót a készülő expedícióhoz.

Három hónapig tartott, míg a hajókat felszerelték és legénységet toboroztak. Végül, augusztus 3-án a Niña, a Pinta és a Santa María kifutott a nyílt tengerre.

Ázsia helyett Amerika

Az expedíció célja az volt, hogy új, tengeri kereskedelmi útvonalat találjon Ázsiába. Ennek hátterében két fontos ok állt, Konstantinápoly 1453-as oszmán elfoglalása, ami ellehetetlenítette a kelet felé vezető szárazföldi utakat, és a portugálok afrikai kerülőútja, amely túlságosan hosszú és veszélyes volt.

Kolumbusz úgy gondolta, Cipangó (Japán) csupán 700 tengeri mérföldnyire van. Ám amikor már 800 mérföldet megtettek anélkül, hogy földet láttak volna, a legénység kezdte elveszíteni a reményt. 1492. október 12-én, a Pinta őrszeme, Rodrigo de Triana, végül megpillantotta Guanahaní szigetét a Bahamákon. Itt találkoztak először az amerikai őslakókkal, a tainókkal.

Kolumbusz úgy hitte, India melletti ismeretlen szigetre érkezett, ezért nevezte az őslakosokat "indiánoknak". A szigetet San Salvadornak keresztelte, majd továbbhajózott Kubába, Haitire és Santo Domingóba, ezzel lezárva az első utat 1493 januárjában.

A második út: keresztény hit és földrajzi névadás

A második expedíció célja már nem csupán kereskedelmi volt, hanem misszionárius is vittek, hogy minél több őslakost térítsenek a keresztény hitre. A flotta 1493. szeptember 25-én indult Cádizból, immár tizenöt karavellával, a katolikus uralkodók pénzügyi támogatásával.

Hogy a cél megvalósult-e, vitatható – jegyzi meg Diego González kutató. A földrajzi névadás viszont kétségtelen siker volt. Kolumbusz olyan szigeteket nevezett el, mint Dominika, Guadeloupe, Antigua, Puerto Rico, valamint a Tizenegyezer szűz szigetcsoportja, utóbbit Szent Ursula és társai tiszteletére.

Montserrat – Egy sziget a zarándoklatok és legendák nyomán

Egy másik szigetet Santa Maria de Montserrate-nak nevezte el Kolumbusz, a híres katalán szűz és a barcelonai Montserrat-hegy után, amely hegy már akkoriban is zarándokhely volt. Itt tette fogadalmát Loyolai Szent Ignác, hogy szemlélődő életet él. A helyet legendák övezik, köztük a Szent Grál történetei is.

González szerint Montserrat vulkanikus jellegű, a Soufrière Hills nevű, több mint ezer méteres vulkán uralja a tájat. Bár évszázadokon át nyugodt volt, a 15. század végétől kezdve egyfajta "alvó óriásként" ismerték.

1632-ben az angolok elfoglalták a szigetet, afrikai rabszolgákat hoztak, és cukor- és gyapotültetvényeket létesítettek. 1782-ben rövid időre a franciák is birtokolták, de 1783-ban a versailles-i békével visszakerült Nagy-Britanniához.

1834-ben eltörölték a rabszolgaságot, és a Sturge család megvásárolta a földeket, citromfákat telepítettek, iskolát alapítottak, majd földjeiket eladták a gazdálkodóknak.

Zene és rombolás: Montserrat a 20. században

A sziget hosszú feledés után újra reflektorfénybe került, amikor George Martin, a Beatles producere 1960-ban a szigeten nyitotta meg az AIR stúdiót, amely a világ legnagyobb zenészeit vonzotta.

Ám 1989. szeptember 17-én a Hugo hurrikán 140 km/h-s szelei Montserrat épületeinek 90 százalékát megrongálták, köztük az AIR stúdiót is. Bár négy év alatt részben újjáépült, 1995-ben jött a végzetes csapás.

A vulkán felébred – Plymouth pusztulása

1995. augusztus 18-án a Soufrière Hills vulkán felébredt. Fekete hamufelhő borította be a szigetet, és három napon belül a lakosságot evakuálni kellett. Ahogy az ABC írta: „Montserrat, a brit gyarmati uralom alatt álló kis karibi sziget a senki földjévé vált a vulkán ereje miatt...”

Decemberben újabb kitörés történt, majd 1996 áprilisában a legsúlyosabb következett: piroklasztikus áramlatok érték el a fővárost, Plymouthot, amelyet végül teljesen betemetett a láva és a hamu. 19 ember meghalt. González szerint: "A város kétharmada lakhatatlanná vált, az összes üzlet, kikötő és hivatal elpusztult."

A 10 ezer lakosból hétezren elvesztették otthonukat, a brit kormány mentőhajót küldött, de 1997 végére csak ezren maradtak a szigeten. A lakott terület 70%-át elzárt zónává nyilvánították.

Plymouth és 26 másik település végleg elnéptelenedett. Ma négy közülük újra lakott, de a lakosság jóval kisebb létszámú. Az újjáépítés az északi részen folyik, ahol új fővárost és kikötőt hoznak létre – távol a vulkán fenyegetésétől - írja az ABC History.