„Ép testben, ép lélek” – oktatás a fasiszta Olaszországban

2025. március 29. 16:17 Múlt-kor

Hat hónappal az 1922. októberi menetelés után, Mussolini, az egykori tanár az első intézkedések között iskolai reformot vezetett be.

Az iskolareform kezdetei

Az olasz ifjúságért kezdetben a filozófus Giovanni Gentile (1875-1944), az újonnan kinevezett oktatási miniszter felelt, aki eltökélte, hogy megemeli a vidéki Olaszország kulturális színvonalát, mivel az írástudatlanság aránya délen elérte az 50 százalékot - írja a focus.it.

A legfontosabb változások között szerepelt, hogy az iskoláztatás 10 éves korig ingyenes lett, a tankötelezettség pedig 14 éves korra emelkedett. Az egyetemi oktatást, pedig a középiskola elvégzése garantálta. Az 1924. április 6-i választásokat követő politikai válság és a Giacomo Matteotti botránya azonban Gentilét lemondásra kényszerítette.

„Ép testben, ép lélek”

Az ország vezetése figyelmét sportoktatás fontosságára összpontosította. Egy 1926-ban elfogadott törvény a 8 és 18 év közötti fiatalokat félkatonai szervezetbe (Opera Nazionale Balilla) sorolta. A fiatalokat életkor szerinti csoportokra osztotta, célja pedig – alapszabálya szerint – az „ifjúság kulturális, szellemi és vallási nevelése” volt.

A nem fasiszta ifjúsági szervezetek – köztük a cserkészek – törvényen kívülre kerültek. Egy 1928-as miniszteri körlevél pedig előírta az iskolásoknak a római tisztelgést használni a nyilvános kirándulásokon.

Tiszta kézzel

Az iskolák fasizálása az általános iskolától kezdődött. Néhány hónapon belül lecserélődtek a füzetek, az asztalok, a tanárok. Az 1926-os bizonyítványokon megjelent a fasces (római hatalmi jelvény) és a római sas. A történelem „A fasiszta kultúra története” nevet kapta, a szülőket pedig arra kérték, hogy ellenőrizzék, hogy a gyerekek tiszta cipőben, köténnyel, kézzel és füllel érkezzenek az iskolába.

Az iskoláktól a berendezési tárgyak tekintetében is engedelmességet vártak. A zsúfolt osztálytermekben feszületet helyeztek el, a király és a duce portréja is a falakon függött.

1929 szeptemberében az Oktatási Minisztériumból Nemzeti Oktatási Minisztérium lett. A Fasiszta Nagytanács helyettes titkára, Alessandro Melchiori által vezetett bizottság 1928-ban 400 szöveget vizsgált meg, és kijelentette, hogy egyik sem felel meg a fasizmus új követelményeinek.

Utasítás született az egységes állami szöveg kidolgozását. Az 1929 januárjában elfogadott törvénnyel bevezetett „fasiszta ábácé” tele volt képekkel, dalokkal és a rendszert dicsőítő mondatokkal.

Fasiszta iskola és a háború

Mussolini képe mindenütt megjelent, füzetek, könyvek borítóján, tantermek falain. Arca után a hangján volt a sor. 1933. április 19-én az EIAR (a fasiszta Olaszország közszolgálati rádiója) sugározni kezdte a Duce beszédeit, így már nem csak a helyszínen lévők hallhatták. 1934-ben a tantestületet, beleértve az igazgatókat és az iskolai felügyelőket is, kötelezték, hogy fekete inget vagy milicista tiszti egyenruhát viseljenek. Az iskolai kirándulások célpontjai katonai létesítmények, repülőterek, hadihajók és arzenálok voltak.

December 31-én új kötelező tantárgyat vezettek be (Katonai gyakorlat és kultúra), amit az önkéntes nemzetbiztonsági milícia tisztjei tanítottak.

Az ország 1940. június 10-i hadba lépése után az iskolai térképeken kitűzőkkel jelölték az olasz egységek mozgását. Később a tanórákat bombázások miatt meg kellett szakítani, a tanulóknak óvóhelyeken kerestek menedéket, a tanároknak gázálarcot kellett viselniük. A rendszer 1943. július 25-i bukása, a szeptember 8-i fegyverszünet és végül a felszabadulással a demokráciához való visszatérés véget vetett a húszéves fasiszta uralomnak.