A delphoi jósda orákulumai élet és halál urai voltak az ókori Görögországban

2025. március 26. 14:31 Múlt-kor

A Parnasszus hegy lejtőin fekvő szentély most is a turisták kedvelt célpontja, de nem volt ez másképpen régen sem. Igazi zarándokhelyként tartották számon, ahol a görögök isteni tanácsot kérhettek, úgy személyes, mint politikai kérdésekben. A világ köldökének, a hellén civilizáció szimbolikus középpontjának tartották. Hatása évszázadokon át, az archaikus időszaktól a pogányság késő antikvitásban bekövetkezett hanyatlásáig terjedt.

Elhelyezkedése hozzájárult szakrális jellegéhez. A hegyvidéki táj, a Kasztália forrásának közelsége és a földben lévő repedés, amelyből állítólag prófétai gőzök áradtak, megerősítette, hogy Delphoi az istenek által kiválasztott szent hely. A mitológia szerint mielőtt Apollónnak ajánlották volna, Gaiának, a föld ősistennőjének szentelték. A monda úgy tartja, Apollón azután vette birtokba, hogy legyőzte a szörnyeteg Püthónt, vagyis a kígyót, amely a szentélyt védte. E mítosz alapján a delphoi jósda az emberek és Apollón – aki a jóslás és a tisztánlátás istene – közötti kapcsolódási pontként funkcionált.

Megjelenik az irodalomban is

A delphoi jósda számos ókori forrásban szerepel. Hérodotosz történeti könyveiben beszámol arról, hogy Kroiszosz (akit Krőzusként is emlegetnek), Lídia királya a perzsa birodalommal való szembeszállás előtt konzultált a jósdával. A beszámoló szerint a jósnő kétértelműen válaszolt neki: „Ha átkelsz a Halys folyón, elpusztítasz egy nagy birodalmat". Krőzus a maga javára értelmezte a jóslatot, ám végül saját királyságát pusztította el.

Szophoklészt is megihlette Delfi. Oidipusz király című drámájában a főhős sorsát épp a delphoi jóslat pecsételi meg. Platón és Arisztotelész értekezései is tárgyalták a jós szerepét a görög politikai és filozófiai életben. A római korban pedig olyan szerzők írtak a jósda működéséről és hanyatlásáról mint Plutarkhosz, aki delphoi pap volt.

A szentély homlokzatát görög bölcsek mondásai díszítették. Közöttük a leghíresebb: Ismerd meg önmagad!

A mindenkori püthia

A jóslatokat egy papnő, a püthia közvetítette, aki egyfajta csatornaként működött az istenek és az emberek között. Az orákulumot mindig a helyi, feddhetetlen életű nők közül választották ki, és nem volt egyszerű dolga. A jóslások előtt böjtölnie kellett és a rituális fürdő is kötelező volt. Bár kezdetben szűzlányokat választottak erre a szerepre, később idősebb nőket is beválogattak, talán azért, hogy elkerüljék az olyan incidenseket, mint például egy különösen befolyásos püthia elrablása, illetve a férfiak túlzott érdeklődése.

Apollón temploma, Delfii

Rituálék és hallucigének

A jóslás szigorú protokollt követett. A zarándokoknak először meg kellett tisztulniuk a Kasztália-kútnál, a közelben lévő szent forrásnál. Ezután Apollón templomába mentek, ahol áldozatot és adományt mutattak be, mielőtt megkapták volna a próféciát. 

Jövendölés közben a püthia egy háromlábú állványon ült az adytonban, vagyis a templom legszentebb helyén. Ott belélegezte a padlón lévő repedésből felszálló gőzöket és transzba esett. Ebben az állapotban mondta ki a választ, amit a papok tolmácsoltak a kérdező felé. Tették ezt nem is akárhogy: versbe vagy prózába foglalták a püthia szavait. 

Sok vita folyt a papnők látszólag transzba esett állapotának okáról. Egyes ókori források a földből felszálló gőzöket említik; míg modern tanulmányok olyan gázok jelenlétét feltételezik, mint az etilén, ami megmagyarázná a hallucinogén hatásokat.

Stratégiai sugallatok? 

A delphoi jósda központi szerepet játszott az ókori görög politikában. A poliszok Apollónnal konzultáltak, mielőtt fontos döntéseket hoztak, akár a gyarmatok alapításától, akár a háborús előkészületekről. Úgy tartják, hogy a jósda számos válaszát stratégiai szempontból fogalmazták meg, hogy elősegítsék a görög városállamok közötti erőegyensúlyt. Ezért lehetett, hogy a jövendőmondó válaszai gyakran kétértelműek voltak, így többféle körülményhez is illeszkedtek. Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy az orákulum valójában nem próféciákat mondott, hanem Apollón bölcsességén alapuló útmutatást adott.

A jósláson túl más fontos szerepet is betöltött a település. Itt volt az Amfiktüóniai Liga – vagyis a városállamok szervezetének – székhelye is, amely egyfelől  felügyelte a szentélyt; másfelől közvetítőként működött a vallási vitákban. De jjelen volt a szórakozás is. Delfiben rendezték négyévente a Püthói Játékokat, amelyek a várost jelentős kulturális centrummá tették. Eleinte csak muzsikusok és énekesek versengtek egymással, később birkózók és kocsiverseny egészítette ki a programokat. 

Elveszítette presztízsét

Történelmileg a jósda a Kr. e. 8. és 4. század között érte el fénykorát. Ebben az időszakban mind a görög poliszok, mind a külföldi uralkodók számára nélkülözhetetlen konzultációs központtá vált. Hatása évszázadokon át tartott, és befolyásolta a vezetők döntéseit épp úgy, ahogyan a polgárokét. Bár a római korban még gyakran látogatták, presztízse fokozatosan csökkent. A kereszténység megjelenésével és I. Theodosius császár Kr. u. 4. századi rendeletével azonban a jósda véglegesen bezárt. Öröksége viszont ma is emlékeztet bennünket arra, milyen fontos szerepet játszott a Delphoi jósda a klasszikus Görögország gondolkodásának és identitásának alakításában.