A Horthy-korszakban és a kommunista diktatúra alatt is megtalálta a számításait Szekfű Gyula

2025. március 22. 17:05 Múlt-kor, ArchívNet

Purcsi Adrienn: Adalékok a Kerkai-ügyhöz, a KALOT-mozgalomhoz és Szekfű Gyula moszkvai nagyköveti tevékenységéhez című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 25. évfolyamának 1. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.

A három oldal terjedelmű jelentést Kovács Géza az Államvédelmi Hatóság főhadnagya írta a Kerkai Jenőre ráállított „Márton” fedőnevű ügynök addig keletkezett beszámolóinak a felhasználásával.

Ezen jelentés röviden összefoglalja a Kerkaiék által alapított mozgalom és párt – 1945 áprilisától Demokrata Néppárt – történetét, milyen kulcsszereplői voltak a tevékenységüknek, valamint azt, hogy hogyan vált illegális mozgalommá a hatalom szemében, és hogy próbálták meg teljesen felszámolni azt.

A KALOT-mozgalmat Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm alapították, a vezetők pedig négy pontban határozták meg a céljaikat: „Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!” Tulajdonképpen már e jelszavak is világosan reprezentálták, hogy miért is lehetett a mozgalom a regnáló hatalom útjában. A mozgalom célja természetesen nem merült ki ennyiben, ugyanis modus vivendit akartak kialakítani a római és az egyre inkább a kommunisták kezébe kerülő államhatalom között.

Azt a keleti (ortodox) egyházat kívánták partnerül megnyerni, melyet a Szovjetunió is fel akart használni a saját céljaira, és hatalmának megszilárdítására.

Nagy páter emlékirataiban olvashatjuk, hogy a KALOT-mozgalom eredeti célkitűzése nem volt más, mint egy „általános parasztmozgalom” elindítása, amelyet szociális reformok által kívántak elérni – ezzel megtéve a parasztságot a mozgalom bázisának. A nagy szociális reform alapja a parasztság számára biztosított szövetkezeti földbérlet lett volna, amely a kialakult földéhségre is egyfajta válaszlépésként kínálkozott. A mozgalom, továbbá a Demokrata Néppárt e cél miatt veszélyt jelentett a kiépülő államhatalom számára is.

Meglátásunk szerint ez volt az egyik fő oka annak, hogy a mozgalmat el kívánták fojtani. Túl nagy támogatóbázisuk volt már: a KALOT-nak 97 600 rendes és 150 000 pártoló tagja volt 1939-ben – és ez a szám még tovább növekedett. Célkitűzéseik jelentős részét megvalósíthatónak vélték, azokkal jobb életkörülményeket kívántak teremteni a paraszti néprétegek számára.

Ezen törekvések, valamint a korábban említett modus vivendi kialakítására való hajlam túlságosan veszélyes volt nemzetközi és hazai szinten is. Megállapítható tehát, hogy a KALOT a legsikeresebb hálózati katolikus hivatásrendi mozgalmak egyike volt.

Az ekkor moszkvai nagykövetként tevékenykedő Szekfű Gyula neve is felmerült a vizsgálat során, akinek 1945 utáni tevékenysége megítéléséről viszonylag keveset olvashatunk. Lázár György 1998-ban kiadott Szekfű Gyula követ és a moszkvai magyar követség jelentései (1946–1948) címen megjelent forrásgyűjteménye kiválóan összefoglalja a neves történész nagyköveti tevékenységét.

Az általunk közölt vizsgálati anyag is igazolja, hogy Szekfű Gyula moszkvai nagykövetként egyrészt igen sokat tudott a kormánypárt tevékenységéről, másrészt pedig, ha kellett, akkor a háttérben mozgatta a szálakat, mint például Kerkai Jenő és a KALOT-mozgalom esetében, amelynek egyébként titkos tagja volt.

Szekfű Gyula moszkvai tevékenysége nem elhanyagolható tényező, akkor sem, ha az életpályáját vizsgáljuk. Főként az, hogy miként vált a Horthy-korszak ideológusából a következő rendszer kiszolgálójává, egyben haszonélvezőjévé, továbbá milyen hasonlóságokat találhatunk a két világháború közötti időszakra vonatkozó tevékenységével összefüggésben.

Purcsi Adrienn: Adalékok a Kerkai-ügyhöz, a KALOT-mozgalomhoz és Szekfű Gyula moszkvai nagyköveti tevékenységéhez című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 25. évfolyamának 1. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.