A spanyolnátha több embert ölt meg, mint az első világháború

2025. március 17. 16:11 Múlt-kor

A betegség kezdeti tünetei közé tartozott a láz, a fejfájás és a végtagfájdalom. A szövődmények gyakran tüdőgyulladást és légzési elégtelenséget eredményeztek. A járvány sajátossága volt, hogy nemcsak az idősebb korú lakosságra, de a középkorúakra is ugyanolyan pusztító hatással bírt.

Miért éppen spanyolnátha?

Ma elterjedt az a vélekedés, hogy a járvány az Ibériai-félszigeten található országból indult, azonban ez téves feltételezés, hiszen a korabeli beszámolók szerint az influenzajárvány egy Kansas-ben található amerikai katonai táborban ütötte fel először a fejét, 1918 kora tavaszán. Más jelentések szerint az öreg kontinensen már az 1917-es évben ismeretlen légúti betegség szedte tucatszámra az áldozatait, elősorban angol és francia területeken, viszont ezeket az eseteket még nem kötötték a spanyolnáthához.

Az elnevezés azért kapcsolódik Spanyolországhoz, mivel az első világégés idején semleges ország volt. A sajtót nem érintette a háborús cenzúra, így az újságírók szabadon beszámolhattak a járvány súlyosságáról. A nagy halálozási rátával járó betegéget még a spanyol uralkodó, V. Alfonz is elkapta. Így a média kiemelt fontosságúnak tekintette, hogy mindenki figyelmét felhívja a veszélyre. Érdekességképpen a spanyolok ,,francia influenzaként” hivatkoztak a járványra, északi szomszédjuk csekély örömére.

A seattle-i rendőrök szövetmaszkkal igyekeztek védekezni a spanyolnátha járvány ellen 1918 decemberében.

A halálos áldozatok száma az egekben

Európa lakossága megtizedelődött az I. világháború pusztító összecsapásai következtében. A háború miatt élelemhiány alakult ki, ami legyengítette a harcokban amúgy is elgyötört katonák szervezetét. Így minden adott volt a spanyolnátha gyors terjedéséhez. 1918 májusában Európában és Észak Amerikában már ezer számra szedte áldozatait a járvány. 

A kiváló Erich Ludendorff tábornok szerint a németek kezdetben sikeres tavaszi offenzíváját a spanyolnátha törte derékba. Az influenza nem válogatott: a katonákat és a polgári lakosságot is érintette. A háborús gazdaság miatt jelentős kereskedelmet bonyolítottak le Európa, Észak-Amerika és Ázsia kikötőin keresztül. A hajóra szálló civilek és a hazautazó katonák pedig tudtukon kívül hordozói és terjesztői lettek a halálos betegségnek. A ,,spanyol hölgy” tehát nem kímélte az olyan távol-keleti nagyvárosokat sem, mint az indiai Kolkata, vagy az olyan sűrű lakosságú metropoliszokat, mint a kínai Peking és Sanghaj.

Az iskolába járáshoz kötelező volt a szövetmaszk viselete

Így a háború vége nem jelentette a betegség mérséklődését, hiszen a romokban lévő gazdaság következtében továbbra is hiánygazdaság állt fent, ami nem könnyíttette a spanyolnátha elleni védekezést. Az orvosok számára egyértelmű volt, hogy korábban nem látott katasztrofális gazdasági és demográfiai válság van kilátásban.

A korabeli visszaemlékezések szerint csak az nyújthatott védelmet a vírus ellen, ha valaki az első vagy második hullámban már megfertőződött és így immunitást szerzett a későbbi, még pusztítóbb hullámokkal szemben. Kínában ősi praktikákkal is próbálkoztak: rebarbara és más gyógynövények füstölésével próbálták tisztítani a fertőzőnek vélt levegőt. Az illóanyagok nyugtató hatásúak voltak és növelték a szervezet ellenállását, valamint enyhítették a betegség tüneteit, de nem nyújtottak teljes védelmet a spanyolnátha ellen.

A spanyolnátha súlyosságát jól jelzi, hogy 1918 és 1919-ben körülbelül 8 hónap leforgása alatt mintegy 50-100 millió ember hunyt el a különböző becslések szerint.