A legendás hóvihar, mely napokra megbénította New Yorkot
2025. március 15. 10:39 Múlt-kor
Bár az 1888-as év szokatlanul enyhe téllel indult, és már javában készülődtek a tavaszra, március 12-én egy téves időjárás-előrejelzés után New Yorkot és környékét súlyos hóesés és orkánerejű szél sújtotta. A vasúti és távíró közlekedés összeomlott, a lakók napokra otthonaikba szorultak, és a természeti csapás mintegy 400 ember életét követelte. A katasztrófa ugyanakkor jelentős technológiai fejlődést is eredményezett, az elektromos vezetékeket föld alá költöztették, és felgyorsította a metróhálózat kiépítését is.
1888-ban az Egyesült Államok keleti partján szokatlanul enyhe volt a tél. Március elején a fák már kirügyeztek és a hőmérők egészen magas, 10 °C fokot mutattak.
Így senki sem számított arra, hogy március 12-én óriási hóvihar fogja megbénítani a keleti partot, hiszen a korabeli időjáráselőrejelzések még csak gyenge, szemerkélő esőt jósoltak. A gyors hőmérséklet csökkenés következtében a lágy tavaszi eső, hamarosan hóvá változott, amit erős szelek kísértek. Ez azonban nem állította meg New York városának szorgos polgárait, akik így a szokásosnál melegebb ruhát vettek fel és elindultak a munkahelyükre.
Katasztrófa a láthatáron
A külső kerületekből ingázó emberek viszont már másnap reggel komoly problémával szembesültek, hiszen a vasúti sínek használhatatlanok lettek, a rajtuk képződő vastag jégréteg miatt, majd az intenzív havazás csaknem teljesen betemette a vonatszerelvényeket. Hasonlóan rosszul jártak a gyalogosok is, akik a meghűlés következtében tüdőgyulladást kaptak. A gyorsan tetőző hóviharban többen nem tudtak behúzódni fűtött épületbe és halálra fagytak.
A gyalog és tömegközlekedés szinte már a vihar második napján teljesen lehetetlenné vált
A havat olyan elemi erővel fújta a szél, hogy egyes tömbházaknál az legfelső emeletek ablakait is teljesen beborította.
New York, zárt város
New York ebben az időszakban nyüzsgő metropolisz volt, mely már ekkor rászolgált későbbi becenevére ,,A város, ami soha nem alszik”. Az utcákat keresztül-kasul behálózták az elektromos vezetékek, melyekre temérdek jég rakódott. Ezt a nagy súlyt nem bírták és magukkal rántottákat a villanypóznákat is. A távíróvezetékek elszakadásával megszűnt a kommunikáció a város és a külvilág között, s ugyanakkor a gyalogos- és a tömegközlekedés is veszélybe került. A balszerencsés lakosok a hóvihar következtében napokon keresztül az otthonaikban ragadtak. A második napon már több helyen is egy méternél magasabb hóbuckák torlaszolták el az utakat.
A Kíthira hajón tartózkodó legénység minden tagja a vihar áldozata lett
A hóvihar egészen napjainkig a legnagyobb számú halálos áldozatot követelte, ugyanis 400-ra teszik azok számát, akik közvetlenül a vihar vagy annak valamely balszerencsés mellékhatása, mint a megfázás és a tüdőgyulladás következtében hunytak el.
A fővárost, Washington D. C-t sem került el a hóvihar, ahol az időjárási viszonyok következtében még kisebb ciklon is kialakult. Vidéken pedig egész állatcsordák pusztultak el az extrém időjárás következtében.
A vihar nemcsak az utazást bénította meg teljesen, hanem a gazdaságot is, hiszen a New York-i tőzsde két teljes napon keresztül zárva tartotta kapuit a befektetők előtt. Hasonló eset az I. és II. világháború idején sem történt. Viszont a közelmúltban, a 2012-es Sandy hurrikán megjelenésekor szintén lakat került a bankház ajtajára.
Az 1888-as hóviharnak viszont több haszna is volt. Az Egyesült Államokban az elektromos vezetékeket a föld alá helyezték, a hasonló problémák elkerülése végett. Ugyanígy komoly hatással volt a közlekedésre is, hiszen az Amerikai Egyesült Államok első metró alagutat csaknem tíz évvel a pusztító vihar után Bostonban építették meg. Így a földalatti közlekedést már nem befolyásolták a szélsőséges időjárási viszonyok.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
