Több mint 27 évet töltött börtönben Nelson Mandela
2025. február 25. 08:39 Múlt-kor
Mandela gyermekkora egyáltalán nem volt irigylésre méltó, az egész család egyszerű szalmaágyakon aludt, valamint a fiú édesapja régi kinőtt ruháit hordta. Mandelát azonban ez nem viselte meg, sőt öt éves korában már pásztorként dolgozott és igyekezett könnyíteni szülei terhén.
Mandela ügyvédként és politikusként egyaránt azért küzdött, hogy alapjaiban változtassa meg a világot. Több évnyi börtönbüntetés után aratott csak sikert.
Ezen nehézségek ellenére helyzete mégis kivételesnek volt tekinthető, hiszen iskolába járhatott, ami nem adatott meg Dél-Afrika minden fekete lakosának. Az iskolapadban eltöltött idő alatt kezdett el tudatosulni benne az a gondolat, hogy a köztisztviselői szférában szeretne majd dolgozni. Sajnos ez a már idillinek mondható állapot nem tartott sokáig hiszen balszerencséjére 1940-ben részt vett egy diáktüntetésen, mire az iskolavezetősége azzal válaszolt, hogy kirúgták az intézményből.
Mandela börtön szobája hagyott némi kívánnivalót maga után (Wikipédia / Witstinkhout / CC BY-SA 3.0)
Mandela álmai egy csapásra elérhetetlennek tűntek, hiszen így nem sok esélye lett volna az ügyvédi pályára. Johannesburg városában azonban találkozott Walter Sisuluval, aki az apartheid rendszerellenes tevékenységéről volt ismert. Sisulu azonnal meglátta a Mandelában rejtőzködő potenciált és azonnal párfogásába vette az ifjút. Munkát szerzett neki egy ügyvédi irodánál, majd levelező tanfolyamra is beiratta. A legfontosabb azonban mégis az volt, hogy hatalmas kapcsolati hálóval rendelkezett, melynek tagjai az apartheid rendszer lebontására törekedtek. Így Mandela számos hasonlóan gondolkodóval került közeli ismertségbe.
Nem tejjel-mézzel folyó Kánaán
A Dél-afrikai Köztársaság ekkor nem volt haladó szellemiségű ország, a fekete lakosságot rezervátumokba kényszerítették, az oktatás és a tömegközlekedés egyaránt szegregált volt, az eltérő rasszok közötti házasságot tiltották, még a közöttük kialakuló kapcsolattartást is igyekezték a minimálisra szorítani.
Nem meglepő, hogy Mandela az ellenállás híve volt és a polgári engedetlenség mellett tette le a voksát. Mikor látta módszerei sikertelenségét, fokozatosan radikalizálódott és már a fegyveres harcot sem tartotta elképzelhetetlennek. Ebben az időszakban a rendőrség számos fekete tüntetőt gyilkolt meg, így értelemszerűen Mandela haragja fokozatosan nőtt.
Megalapította tehát a Nemzet Lándzsája nevű mozgalmat, mely különböző szabotázsakciókat, köztük robbantásokat és merényleteket hajtott végre az apartheid kormány ellen. Hamarosan a rendőrség és a nemzetközi szervezetek célkeresztjébe került és 1962. augusztus 2-án letartóztatták.
Mandela szabadon bocsátást követelő tüntetés Kelet-Berlinben (Wikipédia / Bundesarchiv, Bild 183-1986-0920-016 / CC-BY-SA 3.0 de)
Mandela rabságban
Mandelának elképesztő befolyása volt az őslakosok között, így a hatóságok hallani sem akartak a kivégzéséről, az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. Napjai pokoli kínok közepette teltek, a férfinek nehéz fizikai munkát kellett végeznie napközben az őrjítő melegben egy kőfejtőben. Évente csak két alaklommal fogadhatott látogatókat és csak több havonta, leveleken keresztül kommunikálhatott családjával és barátaival. Börtönévei alatt legidősebb fia Madiba autóbalesetben elhalálozott, de édesapjának nem biztosítottak kimenőt a temetésre. Fogsága alatt pártja, az Afrikai Nemzeti Kongresszus több módon is életben tartotta emlékét, tüntetéseket szerveztek és plakátokat nyomtattak, melyek a férfi szabadongedésére szólították fel az apartheid államot.
Mandela végül ,,csak” 27 évig volt a Robben-sziget foglya, miután majdnem meghalt tuberkulózisban több ország is gazdasági szankciókat léptetett érvénybe a Dél-afrikai Köztársaság ellen. 1990 február 11-én Mandela szabadon távozhatott a börtönből. Az elnökséghez azonban még rögös út vezetett.