Hét évig építették a Tay-hidat, aztán elfújta a szél

2025. január 11. 10:38 Múlt-kor

A híd, amely a fejlődés és a modernitás szimbólumának indult, az Egyesült Királyság történetének egyik legsúlyosabb közlekedési katasztrófáját okozta. A Tay híd építése hét évig tartott, ám mindössze másfél évnyi használat után, 1879 decemberében a pusztító viharban összeomlott, vonat és több mint hetven ember zuhant a mélybe.

A 19. század során a technikai fejlődés korábban nem tapasztaltat mértéket öltött. A vasút megjelenésével felgyorsult a világ, nem csak az emberek tömeges utazását tette lehetővé, hanem kereskedelmi szempontból is kedvező volt. Az 1870-es évekre több mint 21.000 kilométernyi vasútvonal létesült az Egyesült Királyság területén.

Minden kezdet nehéz

A Tay folyón átívelő hidat Thomas Bouch tervezte, korábban számtalan kisebb, de jól megépített átkelőt épített. Azonban a Tay-híd esete már az elején sem bizonyult könnyű feladatnak. Már az alapozásnál jelentkeztek a problémák, a Thy folyó mélyebb, és gyorsabb sodrású volt, mintsem az alap megbírta volna tartani a felépítményt. Emiatt módosítani kellett az előzetes terveket. Ahhoz, hogy lehetővé tegyék a hajók átjárását, a híd középső részét feljebb kellett emelniük – amely többek szerint instabillá tette azt.

A Tay-híd összeomlása

1878. júniusában hivatalosan is átadták a hidat. Az emberek örültek a lehetőségnek, sokan kezdték el használni, sőt, a környéken a teherszállítás mennyisége egy év alatt megduplázódott.

1879. június 20-án maga Viktória királynő is áthaladt rajta, amikor Balmoralból tartott vissza Londonba. A híd sikeres megépítéséért lovaggá ütötte Thomas Bouch-t. A mérnök nagy népszerűségre tett szert, azonban a sikert nem élvezhette túl sokáig.

Elkerülhető tragédia

A híd átadása óta voltak kritikusai az építménynek, sokakat zavart a keskeny, és egy pályás kivitelezés, valamint többen jelezték, hogy nem érzik magukat teljes biztonságban. Valószínűleg az is problémát jelentett, hogy kevesebb teherbírásra tervezték, mint ahogyan használták. Továbbá az is hozzájárulhatott a katasztrófához, hogy a vonatok a kelleténél gyorsabban haladtak át a hídon, amitől az egész átkelő inogni kezdett.  Többen inkább újból hajóval közlekedtek, mert nem bíztak a híd stabilitásában. A panaszok miatt a vizsgálat megtörtént, de erre ideális természeti viszonyok között került sor.

1879. december 28-a estéjén évtizedek óta nem látott erősségű vihar csapott le Skócia e térségére. A Dundee-ba tartó vonat, amelyen több mint hetvenen utaztak – a személyzettel együtt, a híd felé tartott. A skót város az út utolsó állomása lett volna. A hatalmas erejű szél hatással volt a híd kilengésére, melyhez hozzájárult még a vonat tömege által okozott mozgás is. A Tay-híd nagy robbajjal hullott a vízbe.

A Tay-híd törmelékeinek eltakarítása

A híd romjait sokáig nem tudták megközelíteni, ugyanis veszélyes lett volna vízre szállni a nagy vihar közepette. Természetesen az is kérdéses, hogyha a mentést megkezdték volna időben, akkor találtak-e volna túlélőt. Mire a vihar alább hagyott, az orvosok és a civilek csak a híd maradványait találták a hullámok között. Másnap reggel viszont negyvenhat holttestet hoztak ki a szárazföldre.

Thomas Bouch rengeteg kritikát kapott, és maga is cipelte a bűntudat terhét. Mentálisan megviselte ez az időszak, ami egészségére is kihatással volt. Kevesebb mint egy évvel a katasztrófát követően elhunyt.

A tragédiát után egyértelművé vált, hogy az építészek nem vállalhatnak kockázatot az időjárással. Néhány éven belül újból felépítették a Tay-hidat – az összeomlott híd darabjaiból is használtak fel elemeket –, amely a mai napig szilárdan áll.