Protomongol törzs temetkezési helyére bukkantak Kelet-Kazahsztánban
2024. szeptember 3. 13:20 Múlt-kor
A kazahsztáni Margulan Régészeti Intézet kutatói 13 sírgödröt tártak fel az ország keleti részén. A 2024. augusztusi terepmunka során megállapították, hogy a nyughelyek a hszienpejekhez köthetők: az ősi nomád törzsszövetség a mai Mongólia, Belső-Mongólia és Északkelet-Kína területén élt. Az emberi csontvázak mellett a hantok lovak maradványait, valamint jellegzetes temetkezési tárgyakat is rejtettek, amelyek vizsgálatával mélyebb betekintést kaphatunk a hszienpej kultúrába.
A nomád törzsszövetséget már az i.e. 3–5. század irodalmában (elégiákban és történeti munkákban egyaránt) is megemlítik. A hadakozó fejedelemségek korát a kínai területek államai között dúló állandó háborúk, valamint az államokon belüli centralizációs törekvések és reformkísérletek jellemezték.
Ekkoriban a törzsek ellen intézett külső támadások sem voltak ritkák – egy ilyen, a hsziungnu király által vezetett hadjáratnak esett áldozatul a keleti thunghu nép. A kettészakadt csoport egyik feléből a vuhuanok, a másik részéből pedig a hszienpejek kultúrája fejlődött ki, akiknek mind a nyelve, mind a szokásai hasonlók voltak.
Portyák, államok, asszimiláció
A protomongol nép a sztyeppéken vándorolt, a kínaiakkal nem volt számottevő kapcsolata. Ez csupán i.sz. 41. és 45. során változott meg, amikor a hsziungnukkal és a vuhuanokkal összefogva a Han-dinasztia területén portyáztak. Később mindkét törzzsel szembekerültek: a hsziungnuk ellen Csi Tung kormányzó fordította őket, a vuhuanokkal pedig azok vezetőjének meggyilkolása után szűnt meg a szövetségük.
A kövekkel szegélyezett sírok (Kép forrása: Facebook / Институт археологии имени А. Х. Маргулана)
A 3–4. században a hszienpejek több dinasztikus államot is létrehoztak Észak-Kínában, ezáltal pedig kulcsszerepet játszottak Közép-Ázsia etnokulturális folyamatainak kialakulásában és fejlődésében. Hatásuk a régió nomád közösségeinek kulturális és politikai fejlődésében is megmutatkozott, például az új államalakulatok létrejöttében, a katonai hagyományokban, valamint a társadalmi és gazdasági struktúrák fejlődésében is.
Az 5. század elején a Topa törzs Északi Vej állama meghódította a területeiket, és az Északi dinasztiák korára jellemző, a kínai kultúra terjesztésére irányuló politika a hszienpejeket sem kímélte. A Tang-uralkodóház idejében, a 7–8. század során teljesen beolvadtak a kínai lakosságba.
Út a túlvilágra
A 2024 nyári terepmunka során a Margulan Régészeti Intézet munkatársai Azat Aitkali vezetésével végeztek feltárásokat Tautekeli területén. A Kazahsztán keleti régiójában, Katon-Karagay körzetében található ásatási helyszín 11 km-re fekszik Arshaty falutól.
A harcos és hátasa (Kép forrása: Facebook / Институт археологии имени А. Х. Маргулана)
A kutatás „A hun-szarmata korszak Kazahsztán történetében: interdiszciplináris kutatás, elemzés és rekonstrukció” című projekt keretei között zajlott, melynek során augusztusban 13 temetkezési és emlékegyüttest vizsgáltak meg részletesen, melyeket az első évezred elején alakíthattak ki a hszienpejek.
A megtalált nyughelyek középpontjában egy nagyjából 1 méter mély gödör van, melyek föld feletti részét mindegyik esetben kőből készült kerítés alkotja. A sekély sírokban egy-egy felnőtt nyugszik, két esetben az elhunyt mellett lócsontokat is találtak – valószínűsíthetően a harcosokat hátasaik is elkísérték a túlvilágra. A legtöbb hant mélyén temetkezési felajánlásokra is rábukkantak: kerámiatöredékek, valamint porceláncsigákból és féldrágakő-gyöngyökből készült ékszerek és egyéb apróbb tárgyak kerültek elő.
Az ásatás és a leletek vizsgálata még zajlik, azonban a Régészeti Intézet kutatói szerint a maradványok elhelyezkedése, a sírok tájolása és a gödrökben talált tárgyak alapján számos következtetés vonható le a hszienpejek népvándorlás kori kultúrájával, életmódjával, hitvilágával kapcsolatban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
