A világban a második világháború után végbement politikai és technikai fejlődés sok gondolkodó számára filozófiájuk alapjává vált. 1977. augusztus 4-én Tübingenben 92 éves korában elhunyt Ernst Bloch filozófus, aki a kor kritikus boncolása során kifejlesztette a `konkrét utópia` filozófiáját.
Bloch számára a filozófia feladata felfoghatóvá tenni a "még-létre-nem-jöttet", még ha ennek megvalósulását, amelyre a remény irányul, a politikai-gazdasági viszonyok gátolják is. Blochhoz hasonlóan Lukács György (meghalt: 1971. VI. 4.) is bevonta a marxizmust filozófiai és irodalomtudományi elmélkedéseibe. A frankfurti iskola filozófusai, például Theodor W. Adorno, Max Horkheimer és Herbert Marcuse számára a jelenkor tisztázása a legdöntőbb. Horkheimer kifejti kritikai társadalomelméletét, amely mind a nyugati, kései kapitalista országok ellen, mind a Szovjetunióban uralkodó bürokratizmus ellen irányul. Herbert Marcuse számára, aki hosszú ideig az Egyesült Államokban élt, a technikai haladás az ember totális alávetése a termelési viszonyoknak. Uralommentes társadalom csakis a fennállóval szembeni oppozíció révén érhető el. Szocialista elfogultságukkal a tan képviselői a szovjet rendszert kedvezőbben ítélik meg a modern kapitalizmusnál.