Működhet a street art egy múzeum falai között?
2024. július 24. 16:35
A pécsi m21 Galéria Street Up című nemzetközi kiállítása több hagyományos művészeti bemutatónál, hiszen párbeszédet nyit a graffiti és a magasművészet, a funkció és az esztétikum, az alkotás és a rongálás közötti viszonyokról. A Kultúra.hu cikke.
Mindig nagyon érdekes, amikor egy múzeum belső tereinek falaira kerül a street art, mert ez legitimálja a létezését, de a white cube meg is szelídíti az utcai művészet radikalizmusát, kihúzza a méregfogát.
És bár fontos tisztázni, hogy a street art nem egyenlő a graffitivel, mert míg ez utóbbi „egy zártkörű társaság öncélú esztétikai egoháborúja, ami nyílt színen zajlik”, addig a street art művészei a társadalmi és politikai üzenetek, vizuális gegek révén a társadalom széles rétegeihez kívánnak szólni.
Ugyanakkor ahogy a street art muzealizálódik, már távolabb kerül az élettől, csökken a hatása, és bár a benne rejlő esztétikum igazolást nyer, az elsődleges célja, vagyis hogy felhívja a figyelmet egy társadalmi jelenségre, minimálisra csökken.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne lelkesedni az olyan kiállításokért, mint e mostani, hiszen egy ilyen bemutató tagadhatatlanul láthatóságot szerez azoknak az alkotóknak, akik egyébként egy másik szubkultúra tagjaként alkotnak.
Sőt, a Street Up című kiállítás installációs megoldásai olyanok, hogy a látogató úgy érezheti, maga is az utcán van, és szabadon bolyong a házfalak, szűk utcák és beugrók között.
Nagyon tetszik, hogy a művek bemutatása is egészen változatos.
Vannak vászonra feszített és keretezett munkák, amelyek a műtárgy rangjára emelkedve autonómiát és örökkévalóságot követelnek maguknak, míg a falra felfújt vagy hengerezett művek, bár erőteljesebb hatást váltanak ki a nézőből, helyspecifikus kompozíciók, amelyek létezése csak a kiállítás idejére szól.
Ezenfelül vannak olyan installatív megoldások, amelyek a street art alkotók munkamódszerét idézik meg, vagy éppen azt a városi környezetet mímelik, amely ezeknek az alkotásoknak a valódi otthona.
Kocsis Katica teljes cikke a Kultúra.hu oldalán olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
