Juan Manuel Fangio esete a kubai felkelőkkel
1958 februárjában Havanna a kubai Grand Prix előkészületeinek lázában égett, amikor elrabolták az esemény egyik főszereplőjét, Juan Manuel Fangiót, a világhírű argentin autóversenyzőt. A nagydíj esélyes indulójának váratlan eltűnése meglehetősen kellemetlen pillanatokat idézett elő a szigetország politikai vezetése, főként az elnök, Fulgencio Batista számára. Bár a történtek ellenére megtartották a futamokat, azt mindenkinek el kellett fogadnia, hogy a sportversenyen a politika kéretlenül, de átvette a főszerepet.
Kuba elsősorban az 1930-as éveket követően került az autósport látószögébe, amikor megtörtént az országot átszelő autóút megépítése és a kubai közlekedési hálózat fejlesztése. A Kubai Nagydíj (Gran Premio de Cuba/Cuban Grand Prix) legmegfelelőbb helyszínének Malecón, Havanna 8 kilométer hosszú, mára híressé vált, látványos tengerparti útja bizonyult. A versenyt 1957-ben rendezték meg először, amelyen tizenegy ország tizenkilenc sportolója indult, többek között az argentin származású Juan Manuel Fangio, aki egy Maserati 300S volánja mögött győzedelmeskedett.
Ebben az évben ez volt a dél-amerikai pilóta második győzelme, egyedül neki sikerült összesen öt alkalommal világbajnokságot nyernie. Negyvenhat éven keresztül egyetlen versenyző sem tudta megdönteni ezt a rekordot. Abban is egyedülinek mondható a teljesítménye, hogy az ötször elnyert világbajnoki címet négy különböző autóistálló – az Alfa Romeo, a Maserati, a Mercedes-Benz és a Ferrari – színeiben sikerült megszereznie.
Az esemény megrendezésének lehetősége mindenképpen sikert jelentett Batista számára: a többi Forma–1-es város mellé Havanna is felkerült a térképre. A külföldi sajtó pedig rendkívül elismerően nyilatkozott a kubai főváros nyüzsgő éjszakai életéről és a kellemes időtöltési lehetőségekről. A jó sajtóvisszhang megfizethetetlen reklámként szolgált a Batista-rendszer és a kubai turizmus számára egyaránt. Kevesebb mint három héttel a verseny után, március 13-án az egyik ellenálló szervezet, az Egyetemi Hallgatók Szövetségének (Federación Estudiantil Universitaria) fegyveres szárnya, a Forradalmi Igazgatóság (Directorio Revolucionario) által az elnöki palota ellen indított támadás azonban gyorsan elfeledtette a korábbi sikereket.
Az ostromot mind a városokban, mind a Sierra Maestra hegységben számos fegyveres akció követte. Egy évvel később majdnem azonos napon, február 24-én tartották a második kubai Grand Prix futamait. Hivatalos oldalról a rendezvény megszervezése fontos célt szolgált: meg kívánta mutatni a világ számára a szigeten uralkodó „nyugodt” légkört, amelyről a kormányzat azt állította, hogy az ország főbb helyszíneit is egyértelműen uralja.
A maffiózók és a „szakállasok”
Fulgencio Batista két alkalommal került Kuba élére. Először választások útján 1940-ben sikerült győzelmet aratnia ellenfele, Ramón Grau San Martín felett, méghozzá a baloldali politikai erőket, így a Kommunista Pártot is tömörítő politikai szövetség révén. Második alkalommal azonban egy általa generált sajátos, szinte vértelen cuartelazo, laktanyapuccs (1952. március 10.) segítette hatalomba, amelyre a választások előtt három hónappal került sor.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. nyár számában olvasható.