Kizárólag saját tagállamain belül hajtott végre fegyveres akciót a Varsói Szerződés
2024. május 14. 20:20 MTI
Hatvankilenc éve, 1955. május 14-én írta alá nyolc szocialista ország vezetője a lengyel fővárosban a Varsói Szerződés Szervezete létrehozásáról szóló okmányt. A nyugati „agresszorokkal” szemben életre hívott, a szocialista tábor országaiban zajló reformfolyamatokat többször is katonai erővel megfékező szövetség egészen 1991. július 1-jéig létezett.
Együtt a nyugati „imperialistákkal” szemben
Az egyezmény aláírására néhány nappal azután került sor, hogy az 1949-ben megalakult Német Szövetségi Köztársaságot felvették az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe (NATO), és egy nappal azelőtt, hogy az Ausztria semlegességét kimondó osztrák államszerződés aláírásával megszűnt a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja.
A lengyelországi megállapodás ugyanakkor – bár szövegében nem foglalkozott a szovjet csapatok állomásoztatásának kérdésével a szövetséges országokban – a „nyugati agresszorok elleni védelem” szükségességére hivatkozva megfelelő alapot adott ehhez.
A bevezetőből és 11 cikkelyből álló barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést nyolc, magát szocialista orientációjúnak nyilvánító ország (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió) vezetői írták alá. Az eredetileg 20 évre szóló egyezményt 1975-ben tíz, 1985-ben pedig újabb húsz évvel meghosszabbították.
A közös parancsnokság alá helyezett, egyesített fegyveres erők élén szovjet tábornok állt, a szervezet székhelye Moszkvában volt. A magas szintű tanácskozásokra, a szerződés végrehajtásával kapcsolatban felvetődő kérdések megvizsgálására Politikai Tanácskozó Testület (PTT) alakult, és működött egy állandó honvédelmi miniszteri és egy külügyminiszteri bizottság is.
Magyarország az 1956-os forradalom idején bejelentette kilépését a katonai szövetségből, de erre a szovjet intervenció miatt nem kerülhetett sor. Albánia 1962-ben felfüggesztette tagságát, majd 1968-ban kilépett, Románia pedig 1964-től csak bizonyos korlátozásokkal vett részt a Varsói Szerződés (VSZ) munkájában. 1990-ben, a két német állam egyesülésével az NDK tagsága még a szövetség formális felbomlása előtt megszűnt.
Az aláíráskor a szerződő felek vállalták, hogy az ENSZ Alapokmányának megfelelően nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől vagy erő alkalmazásától, és nemzetközi vitáikat békés eszközökkel oldják meg.
Ugyanakkor kinyilvánították, hogy a szerződés bármely tagja ellen Európában bekövetkező fegyveres támadás esetén egyenként és közösen – a fegyveres erő alkalmazását is beleértve – azonnali segítséget nyújtanak a támadás áldozatának.