Páger Antal kalandos kitérője otthonról hazafelé
Nem éppen klasszikus emigránssors Páger Antalé, de rövid időre azért ő is belekóstolt a hazátlan színészek keserű kenyerébe. Szülőföldjéről történő kényszerű távozása bizonyos szempontból indokolt volt – ezt később ő maga is elismerte egy barátjának írott levelében –, váratlan hazatérése viszont annál kevésbé. A tizenegy évnyi vargabetű szinte említésre sem érdemes Páger 87 évig tartó, kivételesen gazdag életútjából, csakhogy a hosszú távollét okai és nem várt hazatérésének sokáig rejtélyes körülményei megannyi kérdésre szolgálhatnak magyarázatul.
„Röviden én így tudom summázni ezeket a körülöttem kavargó, volt kavargó dolgokat: én bűnt soha nem követtem el életemben. A ’40-es évek alatt sem. Én embertársaimnak soha nem akartam ártani. Bűnt nem követtem el. Tévedni annyit tévedhettem, amilyet minden ember tévedhet. Emberek vagyunk. Nagy tévedések nem voltak.”
Az idézett mondatok Páger Antaltól származnak egy 1986-ban készült tévéinterjúból, amely nem sokkal a halála előtt készült, és úgy tűnik, mintha a 87 esztendős színész magyarázkodna valamiért. A műértő hazai közvéleményt erősen megosztotta a személyisége, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy színésztársai és a teljes publikum kitörő örömmel fogadta volna 1956 nyarán, amikor repülőgépe landolt a ferihegyi betonon. Ezt a terhes „örökséget” haláláig cipelte. Igaz, ha tehette, mindezt megosztotta második feleségével, Komár Júliával. Amikor 2007-ben a sorok írója Kállai Ferencet faggatta Páger Antalról, az alábbi emlék jött fel vele kapcsolatban:
„Épp rádiófelvételen voltunk, amikor meghalt a felesége. Szétszórták a hamvait a tengerbe. Mondom neki részvéttel, hogy:
– Ténikém, hallom, hogy mi történt.
– Igen. Azt kérte, hogy dobják be a tengerbe a hamvait. Na, én többet ott nem horgászok!
– Miért?
– Tönkretette az életemet!”
Az első világháborús frontot is megjáró ifjú Páger húszévesen Makón szerepelt először mint színész, egy vöröskatona-toborzó napon, 1920 elején pedig már a székesfehérvári társulat tagjaként koptatta a színpadi deszkákat. 1931-ben került Budapestre a Belvárosi Színházhoz, de csak az 1932-es Piri mindent tud című filmjével robbant be a mozgóképiparba, és innentől kezdve nem volt megállás: filmek tucatjaiba szerződtették. A fiatal csillag elütött a kor sármos ideáljaitól: míg Jávort a külseje egyenszerepekre predesztinálta, addig Págernek több arcát is megismerhette a közönség: ha kellett udvarolt, ha kellett, táncolt vagy énekelt, de nemritkán pofonokat is kiosztott. Hitelesebben hozta a parasztot, mint a Teleki téri napszámosok közül bárki – ami nem volt véletlen, hiszen egyik szerepe kedvéért naphosszat közöttük lebzselt.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. tél számában olvasható.