Steinschneider Lilly, az első magyar pilótanő
„Akkoriban már 14 napja tartózkodtam a repülőtéren, mégsem volt alkalmam repülni. Aztán egy csodálatos estén, úgy fél 9 tájban, holdfény világította be az egész repülőteret, a hangárok, a körben fekvő hegyek, a Schneeberg, mind ezüstös, lágy fényben látszottak. Egyszer csak odaszól nekem Sablatnig mérnök, a híres pilóta: »Most indulok! Akar velem repülni?« Még hogy akarok-e, ezer örömmel! A kisasszony azonban, aki akkor még velem volt, energikusan tiltakozott, szegényke rettenetesen aggódott miattam, megragadott a hosszú, sárga kabátomnál fogva és nem akart elengedni. Hirtelen elhatározással kicsusszantam a kabátból, a repülőgépnél termettem és még mielőtt a megdöbbent francia kisasszony megértette volna, hogy engem vagy a kabátomat tartja-e a kezében, már önfeledten repültem is Sablatniggal. Olyan érzés volt ez, melyet egyszerűen nem lehet leírni! Először a rövid nekifutás, aztán a felemelkedés, ahol az ember nem érzett rázkódást. […] Ha a motor zaja nem lett volna, azt hittem volna, csak álom az egész.” (Részlet Steinschneider Lilly visszaemlékezéséből)
Mit is tudunk hát jelenleg erről a bátor hölgyről, aki kitartóan küzdött azért, hogy a nehézségeket leküzdve megvalósítsa gyerekkori álmát, és pilóta legyen?
Steinschneider Lilly, aki a pesti izraelita anyakönyvben Ilkaként lett bejegyezve, 1891. január 13-án született Budapesten, a VI. kerület Nagy János utca 8. alatt. Apja Steinschneider Simon Bernát gyáros, anyja a cseh származású Wohl Irma. A házaspárnak négy év alatt négy gyermeke született: Hugó (1890), Ilka (1891), Frigyes (1893), Margit (1894). Lilly ugyan másodszülöttként látta meg a napvilágot, de hamarosan ő lett a legidősebb gyermek a családban, mivel Hugót nem sokkal Ilka születése után elvesztették. Lilly – apja révén – eredetileg izraelita vallású volt, ám 1913-ban az 1868. LIII. törvénycikk betartásával keresztény hitre tért át. Ez a tény azonban nem hozott számára biztonságot a Harmadik Birodalom éveiben.
Magázta a kocsit
Lilly gyermekkori éveiről, tanulmányairól nincsenek információink. A levelezéséből kitűnik, hogy a magyar mellett kiválóan beszélt németül, franciául és angolul is. Visszaemlékezései a motorsport iránti érdeklődésére korlátozódnak. Az aviatika kislánykora óta foglalkoztatta. Szilárdan hitte, hogy az ember előbb-utóbb repülni fog. Mikor az 1910-ben Budapesten rendezett nemzetközi repülőverseny alkalmából saját szemével győződhetett meg arról, hogy a repülés lehetséges, azonnal elhatározta: ha törik, ha szakad, belőle pilóta lesz.
Első lépésként azt a célt tűzte ki, hogy megtanul autót vezetni. Hosszú időn keresztül autómotor-javító műhelybe járt a motorokat tanulmányozni. A jogosítvány megszerzéséhez szükséges 200 koronát néhány ékszerének zálogba adásával teremtette elő. Tanulóidejére Lilly így emlékszik vissza: „Egy kicsi külvárosi garage-ban, egy vén rozoga Puch kocsin (mely akkor rém imponált nekem) megkezdtem a tanulást. Az öreg Puch kocsi sokat megszekált az engem, a Népligetig még csak huzott valahogyan, de ott rendszerint megállt, néztem a motort, kurbliztam rogyásig, nem ment, még magáztam is a Puchot, nem ment, a vége az volt, hogy stráfkocsi tolta haza a jó öreget. Na de aztán elérkezett a nagy pillanat. 6 heti kínlódás után kezemben tartottam azt a kis papírlapot, melynek sofförigazolvány a neve.”
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023.ősz különszám számában olvasható.