155 éve törvény született a zsidók egyenjogúságáról
2004. július 28. 13:51
155 évvel ezelőtt az országgyűlés fontos döntést hozott: polgári és politikai egyenjogúságot biztosított az ország "mózes vallású lakosainak".
Jogfosztottságtól az emancipációig
A II. József parancsára 1787-ben végzett első magyarországi népszámlálás 83 ezer zsidót írt össze a magyar korona országaiban, az 1850-es népszámlálás pedig már 369 ezret. A zsidóság lélekszáma 1869-ben elérte az 552 ezret, azaz a lakosság 3,6 százalékát zsidók tették ki. A növekedés legfőbb forrása a bevándorlás volt. A 18. században a zsidók főleg nyugat felől, Morvaországból vándoroltak be Magyarországra, a 19. században viszont már északkelet felől, Galíciából jött a zsidók zöme.
A zsidók képviselői 1790. júniusában Pesten országos gyűlést tartottak, s kérvénnyel fordultak az országgyűléshez. A felvilágosodásra és az emberi jogokra hivatkozva a polgári jogaik biztosítását kérték. Az ország keresztény lakosaihoz hasonlóan igényelték a szabad iparűzés, kereskedés, ingatlan-vásárlás és -bérlés jogát.
Az országgyűlés a kérelmet nem tárgyalta meg, így a zsidók helyzetét a következő évtizedekben is az 1790-1791. évi XXXVIII. törvénycikk határozta meg. Eszerint az 1790. január 1-ig a városokba költözött zsidók ott is maradhatnak. Ha időközben kiűzték volna őket, vissza kell fogadni őket. Ugyanerre a törvényre hivatkoztak azonban azok a városok is, melyek nem engedélyezték zsidók számára a betelepedést.
A zsidók egyenjogúsításának kérdése a reformországgyűléseken került ismét napirendre. A liberális reformnemesség többsége támogatta a korlátozások feloldását, a városok viszont tiltakoztak ellene. Az 1839-1840. évi országgyűlés XXIX. törvénycikke mégis engedélyezte, hogy a zsidók - a bányavárosok kivételével - bárhol letelepülhessenek, szabadon kereskedhessenek, bármilyen ipart űzhessenek és gyárakat alapíthassanak. Ezen az országgyűlésen már felszólalások hangzottak el a zsidók teljes polgári egyenjogúsítása mellett. Az emancipáció élharcosa Eötvös József volt.
A zsidóság számára csalódást okozott, hogy sem az utolsó rendi országgyűlés, sem az 1848. évi népképviseleti országgyűlés nem foglalkozott a zsidók egyenjogúsításával. Az elmaradásban az is szerepet játszott, hogy 1848 tavaszán több szabad királyi városokban súlyos zsidóellenes tüntetések és zavargások voltak, s a magyar vezetés nem akarta kiélezni a helyzetet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
