Az Árpád-korban a fontos politikai döntések a királyi tanácsban születtek. Ennek ülésein alkalmanként részt vettek olyan előkelők is, akik nem tartoztak az uralkodó közvetlen környezetéhez. A 13. század második felében tűnik fel a törvényhozói vagy kormányzati kérdésekben döntő gyűlések azon formája, melyen a főpapokon és bárókon kívül az immár nemesnek tartott királyi szerviensek is megjelentek, és közreműködtek a döntések meghozatalában. Ennek első példája V. László idején pedig, 1277-től kezdve, több ilyen gyűlésről tudunk.
Ezek még erősen kötődtek a király igazságszolgáltató szerepéhez. Feladataik között nem a törvényhozás volt az elsődleges. Kifejlett és határozottan rendi jellegű országgyűlésnek elsőként az 1298-ban, Pesten tartott gyűlés mutatkozik, melynek végzéseit augusztus 5-én adták ki. Ezt az országgyűlést a következő években több hasonló követte. Az országgyűlés - hasonlóan a III. András-kori rendiség többi intézményéhez - nem tudott mély gyökeret ereszteni a magyar állam szervezetében: a következő királyok, hatalmuk megszilárdulása után, amikor már nem volt szükségük az "egyetértésre", felhagytak a gyűlésezésekkel.