XVI. Lajos halálával megkezdődik a francia forradalom negyedik szakasza: a Közjóléti Biztosság rémuralma két évig tart, s a diktatórikusan kormányzó jakobinus vezér, Maximilien de Robespierre bukásával és kivégzésével végződik (1794. VII. 28.). Franciaország a forradalom védelméhez, a nehézségek leküzdéséhez a terrorból és a fanatizmusból próbál erőt meríteni. A külső fenyegetést az európai nagyhatalmak intervenciós szándékai jelentik, melynek vezérmotívuma a tiltakozás az "isten kegyelméből" uralkodó király lefejezése miatt. De ott a belső fenyegetés is: ellenforradalmi parasztlázadások és viszálykodás a girondisták és a jakobinusok között a forradalom jövőjéről. Új arcok határozzák meg az eseményeket, új emberek kerülnek a forradalom középpontjába. A jakobinusoknak a girondisták, vagyis a mérsékelt republikánusok feletti győzelmét a diktatúra követi. A republikánus konvent által újonnan választott tagokból álló Közjóléti Bizottság megkezdi rémuralmát. A vezető férfiak mindannyian saját radikalizmusuk áldozatává válnak, s egymást pusztítják el. A rémuralmat a direktórium, majd Napóleon uralma követi.