1968-ban Spencer Silver a 3M iparvállalat kutatójaként különlegesen erős ragasztóanyagok előállításán fáradozott. Az egyik kísérlete egy erős tapadású, de könnyen eltávolítható ragasztót eredményezett, amelynek azonban első pillantásra nem mutatkozott különösebb gyakorlati haszna.

A 3M ugyan kifejlesztett egy ezzel bevont faliújságot, amelyre így könnyen cserélhető hirdetéseket lehetett rögzíteni, ám Silver úgy érezte, ragasztójában ennél több kiaknázatlan lehetőség is rejlik. A következő években a cégen belüli előadásai során több alkalommal is felhívta kollégái figyelmét az ő „probléma nélküli megoldására”.

A fordulat 1974-ben érkezett el, amikor egy másik 3M-alkalmazott, Arthur „Art” Fry bosszantó nehézséggel szembesült: templomi énekeskönyvéből folyton kiestek a könyvjelzők. Mivel korábban már hallott Silver ragasztójáról, rádöbbent, hogy végre talált egy problémát a kollégája által nyújtott megoldáshoz.

A következő másfél év a kísérletezésről és a finomhangolásról szólt, mígnem megszületett egy, a lapokhoz tapadó, de eltávolításkor azokat nem károsító könyvjelző. Fry és Silver a vállalaton belüli tesztelésre bocsátották találmányukat, és bár a kollégáknak tetszett az ötlet, nem arattak vele átütő sikert.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. ősz különszám számában olvasható.